Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)
Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Sámson története a XVI. század közepéig
megyében Adony (Nyír) és Gut (ma Gut puszta Nyíradony határában) voltak, mindkettő a Bihar vármegyével határos délkeleti részen, melyet Nyír néven emlegetnek az oklevelek, mint történeti-táji egységet. De ugyanígy jelölték a szomszédos bihari részeket is. A váradi püspökség bihari esperességét nyíri esperességnek is nevezték. A nemzetség megadományozott őseinek utódai innen a szabolcsi-bihari Nyírből terjeszkedtek tovább délre Biharba, majd nem sokkal később észak-északkeletre Szabolcs, Borsóvá, Bereg és Szatmár megyékbe. Nyíri birtokaik központja a földváras Gut és Adony maradt, ahol feltehetően már a XI-XII. század fordulóján a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt monostort emeltek a nemzetség közös temetkező helyével. Igen valószínű, hogy bencések voltak benne, de ismeretlen évtől, valamikor 1234 után a premontreiek vették át. Gut szaporodó népessége az 1220. évekre megkettőzte a falut, így alakult ki a későbbi Kisgut és Nagygut. Mindkét faluban volt templom, a kisguti félköríves szentélyzáródású egyház a XI-XII. század fordulóján már állt, a nagyguti egyenes szentélyzáródású templomot 1220-as években építették. Az adonyi monostor a nemzetség közös patronátussága alatt maradt az alágak szétválása után a XIV század első felében is. 20 A Gutkeled falvak tatárjárás előtti birtoklástörténetét időrendi részletességgel nem ismerjük. A tatárjárás pusztításait sem tudjuk pontosan felmérni. De amikor az oklevelek száma megszaporodik, Adony és Gut környékén - túl a közvetlen szomszédságukon - sorra-rendre a falvak mint Gutkeled nembeli családok birtokai tűnnek fel. A XII. századi és tatárjárás előtti adatok hiánya miatt nem tudjuk, hogy melyik birtokot kapták néppel együtt, melyek az ő telepítéseik. Ezek azonban a tatárjárás előtt, vagy annak korában s majd az újraéledés évtizedeiben az ő kezükön voltak. Soroljuk fel ezeket a falvakat északról délre haladva. Mindenütt megadjuk az évet, amikor Gutkeled nembeliek birtokaként említik. A századok viharos történetét túlélő településeket más betűvel írtam. A szabolcsi Nyíren: Balkány (1289), Micske (1291), Györkkereki (1291), Bolt (1321), Téglás (1332), Bököny (1291), Cégény (1312), Hatház (1312), Csehi (1312), Kis- vagy Egyházasmacs (1234), Zelemér (1323), Mihálylaka (1323), Acsád (1312), - a bihari Nyíren pedig: Monostor (1308), Szentpál (1308), Pércs-Vámos- (1312), Ábrány-Nyír- (1279), Újlak (1310) és kutatott településünk, Sámson. 2 * Karácsonyi i. m. II. 20-21, 44. - Bunyitay i. m. III. 12. - Németh a 18. jegyzetben i. m. 120-22. Módy György: A Szabolcs megyei két Gut falu története a XVIII. századig. I. = Folia Historica et Ethnographica II. (Szerk. Dám László Nyírbátor. 1988.) 77-85. - Németh: A középkori Szabolcs, i. m. 18-19. XIII. század végi és XIV századi adatok szerint a sorolt települések többszöröse volt Szabolcsban Gutkeled nembeli családok kezén. - A szabolcsi falvakra Németh: A középkori Szabolcs, i. m. 30-31.132,84-95,46,190,48,51-52. 90,17-18. - M. Nepper Ibolya-Módy György: Szentgyörgy (Kismacs) Árpád-kori templomának feltárása. - A falu a XIIIXIV században. = Déri Múzeum Évkönyve. 1983-1984. (Szerk.: Gazda László, közreműk.: Módy György és Ujváry Zoltán. Debrecen, 1985.) 91-131. - Lévai Béla: Volt egyszer egy falu - A középkori Zelemér krónikája. (Debrecen, 1996.) - Lévai Béla: Mihálylaka története. In: Történeti és néprajzi tanulmá540 fo
