Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Angol utazó-diplomata 1849–50 telén Magyarországon

Pozsonyból Bécsbe ment, általános leírást ad a forradalom és háború utáni politikai állapotokról és a pénzügyi helyzetről. Hosszú beszélgetést folytatott atyai barátjával Ponsonby viscounttal, Nagy-Britannia bécsi követével. Paton szerint ő Bécs legjobban értesült embere. Teljesen alaptalanok azok a vádaskodások Angliában, hogy tévesen ítélte meg az 1849. évi magyarországi eseményeket.

28 Könyve utolsó fejezeteiben elbeszéli találkozásait az osztrák arisztokrácia képviselőivel, akik a forradalom utáni kormányzatban szerepet vittek: többek között Schwarzenberg herceggel. Bemutatja az angol olvasónak az „új rendszer" vezetőit: báró Bruckot, Thienfeldt-et, Bach-ot és Schmerlinget. De kikérte Windischgrätz, Schlick tábornok és Jelacic bán véleményét is Ausztria és Magyarország politikai jövőjéről. Világnézeti és politikai állásfoglalásának megfelelően természetesen csak az elismerés hangján szól mindegyiknek a szerepéről és az angol-skót önmérséklettel ellentétben felfokozott várakozással és túlzott reményekkel jósol a „nagy dunai birodalom"-nak igazságos politikai berendezkedést és gazdasági fellendülést. Végül a bécsi társasági életről, a színházakról, koncertekről ír.

29 Paton könyvének igen rövidre fogott ismertetéséből kitűnik, hogy bár állandóan hangoztatja rokonszenvét az igazi magyar értékek iránt, de az unos-untalan emlegetett pártatlansága nagy elfogultságot takar. Vitathatatlan, hogy a nemzetiségekkel kapcsolatos véleményét részkérdésekben sok esetben megalapozottnak kell tekintenünk. De a magyar forradalom és szabadságharc valódi eredőit nem látta meg vagy nem is akarta meglátni. Korlátoltan konzervatív politikai beállítottsága, Ausztria, illetve a Habsburg-ház csorbíthatatlan „történeti jogai"-nak elismerése, a német ajkú országlakók civilizációs és kultúrateremtő szerepének aránytalan túlértékelése megakadályozta, hogy valóban pártatlan megfigyelőként szerezzen értesüléseket. A brit birodalmi politika merev képviselőjeként nem róhatjuk fel neki a terjeszkedő cári Oroszországgal szemben az osztrák császárság szerepének felértékelését a hatalmi egyensúly képviselőjeként. Hiszen a külügyminiszter, Palmerston is alapvetően ezt vette mércének az 1848/49. évi forradalom és a magyar szabadságharc megítélésében. Igen elszomorító azonban az, hogy ez a sokat látott, sok országot megismert angol utazó-diplomata a magyarság történelmi szerepét a hunok vagy még inkább a törökök „anticivilizációs" szintjére helyezte. Semmit sem véve tudomásul abból az anyagi és szellemi kultúrából, amit a magyarság XI-XVI. századi története során a Duna medencében megteremtett. (=A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XV. Debrecen, 1988. 59-74) 28 Paton i. m. 352-362. passim. - Ponsonby, John. Viscount Ponsonby (17707-1855) főrendi családból származó diplomata. Hosszú dél-amerikai és nyugat-európai szolgálat után 18321841 között konstantinápolyi, 1846. VIII. 10.-1850. V. 31. között bécsi brit nagykövet. Megrögzött konzervatív, osztrákbarát és magyarellenes. Ténylegesen megmásította Blackwell, a brit külügyminisztérium magyarországi ügynökének jelentéseit és tudatosan félrevezette kormányát és Viktória királynőt, aki amúgy is rettenettel nézte az európai forradalmi mozgalmakat. Lásd Hajnal István: A Batthyány-kormány külpolitikája Bp. 1987. 54., 58-60. old. 29 Paton i. m. 363-416. passim & 531