Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Angol utazó-diplomata 1849–50 telén Magyarországon

selnék, elvonulna Manchesterbe és a hármas királyság iránti hűségüket azzal jelképeznék, hogy elviszik a koronát a Towerből.

25 Leírja, mennyire elpusztult és szinte a nyomor szélére került Pest a forradalom és a háború alatt. Nem rejti el azt a véleményét, hogy Haynau a német hivatali nyelv kikényszerítésével ugyanazt a hibát követte el, mint a túlzó-magyar párt, amikor a magyar nyelvet az összes többi nemzetiség nyelve fölé helyezte. Haynauval külön fejezetben foglalkozik. Megtudjuk, hogy báró Gehringer mutatta be Paton-t a tábornoknak, aki a Károlyi-palotában lévő rezidenciáján fogadta. Haynau-t talpig becsületes, nyílt és őszinte, nagyképességű katonai vezetőként s mint rokonszenves „old gentleman"-t ábrázolja. Ugyanakkor kinyilvánítja, hogy az Aradon kivégzett „osztrák tisztek" és gróf Batthyány ítéleteit kegyelemre kellett volna ajánlja. Haynau lehet tisztességes és bátor ember, akit „... a nyeregből emeltek a bírói székbe...", de egyáltalán nem volt tudatában, hogy a kivégzett tisztek milyen morális és társadalmi körülmények között keveredtek bele a felkelésbe. Bécs politikáját azonban rögtön igazolni is próbálja. Azt írja, hogy ami Debrecenben történt, az bizonyítja legjobban azt a tételt, hogy a reformer után gyakran következik a romboló. És amikor a jogban tudós Kossuth a golyókhoz fordult, annak logikus következménye lett, hogy a legmagasabb politikai adminisztráció is elővette az éles kardot: Haynau-t. Paton mélységesen elítéli Batthyányt. Erkölcsi bűne - írja -, hogy vállalkozott arra, hogy a törvényes és történelmi jogok ellenére megkísérelje az osztrák birodalom egységét széttörni pénzügyi és katonai vonatkozásban, olyan időben, amikor Ausztria a lombardiai háború nehézségeivel küszködött. Nagyobb bűn volt ez szerinte, mint Kossuthé. Batthyány fondorlatból cselekedett, Kossuth elvakultságból. Ennek ellenére kivégzése teljesen ellentmond a törvényességnek, de a józan politikának is. Ha életben hagyják, akkor rábizonyult volna, hogy áruló intrikus. így, hogy a hadi törvények visszamenőleges érvényű alkalmazásával végezték ki, az alkotmányos szabadság mártírjává emelték.

26 Pestről a Dunán utazott tovább gőzhajóval Komárom közeléig. Leírja a várat, melyet fontosságában Mantua várához hasonlít. Pozsonyba is hajón ment, a város leírása, történelmének rövid ismertetése után bizonyos iróniával jegyzi meg, hogy már nem az az országgyűlési város, ahol „...a prémes attilába öltözött, csörgő szablyás és sarkantyús Tisza-menti magyarok ékesszólásától nem visszhangzanak a termek...", hanem Szlovákia fővárosa és a szlovák értelmiség központja. Teljes önálló fejezetet szentel a szlovákok történetének és korabeli helyzetének bemutatására. Méltatja forradalmukat és hősies szembeszállásukat az ultra-magyar párttal - Húsz János és Prágai Jeromos szelleme nem halt ki, írja patetikusan.

27 25 Paton i. m. 294-298. 26 Paton i. m. 291-300. passim, 301-302., 310., 314-315. 27 Paton i. m. 350-351. passim. 530 ^y