Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Angol utazó-diplomata 1849–50 telén Magyarországon

gadó le volt rombolva..." Paton a történtek okát abban látja, hogy a dákorománok, akik Erdély lakóinak nagy többségét teszik ki, évszázadokon át egészen II. József koráig „alávetett helótákként" éltek. Az ultra-magyar párt legkevésbé bölcs kihívása az erdélyi szászok nemzeti büszkesége és önkormányzata ellen pedig a robbanás oka volt.

12 A szászok történetének ismertetése végén állást foglal Magyarország és Erdély uniójának kérdésében. Elfogadja informátorainak a véleményét, mely szerint az uniót a kolozsvári diéta ugyanolyan terror hatására mondja ki, mint amilyet az ultra-magyar frakció másutt is alkalmazott - „... a zsúfolt karzat kiabálta: „Unió vagy halál" és a tömeg az esetleges ellenzéket életveszélyesen megfenyegette. Szerinte a szászok akarva, nem akarva keveredtek bele a magyar forradalom örvényébe és a teljesen felizgatott terrorisztikus pesti csőcseléket vették figyelembe, amikor nem mertek erőteljesebben tiltakozni az ellen, hogy Batthyány a reform álarcában törvénytelenül széttöri az osztrák birodalom katonai egységét, képviselői hazatértek. Ez a civilizált nép, melynek alapelve a törvényesség volt, szoros szövetségbe kényszerült azzal a félbarbár néppel, akiket egymással századokon át más nem kapcsolta össze, mint a félelem. Mint elfogulatlan utazó elítél mindenkit az Erdélyben történt borzalmakért. Puchner tábornokot az ellenőrzés elvesztéséért, az ultra-magyar pártot, mert semmit sem tett, hogy művelje és felemelje a népet - ők vetették el a forradalmi erőszak szelét és vihart arattak -, az osztrák katonai vezetést és a szászokat, mert nem nyújtottak kielégítő védelmet ártatlan családoknak, akik nem tartoztak politikai pártokhoz és a dákorománokat, akik utálatot keltő túlkapásaikkal igen sokat vesztettek a jogos és méltó rokonszenvből.

13 Nagyszeben részletes leírása közben kerít sort, hogy közölje a beszélgetését Wohlgemuth tábornokkal, Erdély parancsnokával. Itt ismerkedett össze Bach miniszter testvérével, aki folyékonyan beszél románul és az erdélyi polgári kormányzat politikai titkára volt. Részt vett a román püspök által adott vacsorán, ahol megfigyelése szerint jó néhányan voltak magyarok. Ebben a fejezetben újra összegezi tapasztalatait: Erdély legújabb története néhány szóban összefoglalható, a túlzó-magyar frakció visszautasította a dákorománok jogos, mérsékelt és észszerű követeléseit vallásuk és nemzetiségük vonatkozásában. Rokonszenve elsősorban a szászoknak jut és a tragikus események áldozatainak, valamint a vagyonúkban súlyosan megkárosított lojális földesuraknak. Ebben a fejezetben elmélkedik arról, hogy miért büszkék a magyarok az alkotmányukra, ami szerintük Nagy-Britanniáéra emlékeztet. Megállapítja, hogy ez igen csalóka összevetés. Az angolszász jelleg a fokozatos civilizálódást jelentette, „...a magyarok pedig Kelet-Európán hordákban áttörve - a tizenkilencedik századba a feudális anakronizmus mély álmában érkeztek meg és a Kossuth-párt ekkor akarta őket alkalmassá tenni ördögi ak12 Paton i. m. 96-98. 13 Paton i. m. 102-103. C^ 521