Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Angol utazó-diplomata 1849–50 telén Magyarországon

ti vitásra és enthuziazmusra..." Újra leszögezi azt a véleményét, hogy fokozatos és lépésben végrehajtott reformokkal kellett volna Magyarország összes népeinek helyzetét jobbítani, ahelyett, hogy megtörték az osztrák birodalom katonai integritását és minden más nemzetet magyarrá akartak átformálni.

14 Nagyszebenből ellátogatott a Vöröstornyi szoroshoz, majd a Küküllő völgyében Segesvárra utazott, amit Erdély legfestőibb városának talált. A karácsonyt is itt töltötte gróf Bethlen Gábor házában. Mint írja, bármilyen hibái lehettek az ultramagyar elvakultaknak, kétségtelen, hogy a magyar arisztokrácia messze felette áll Erdélyben mindenkinek társasági tekintetben. Könnyedség és szívélyesség jellemzi családiaskodás és tapintatlanság nélkül. Erdélyi tartózkodása alatt sok anekdotát hallott Kossuth nem túl rokonszenves jellemvonásairól, és ezektől függetlenül „mennél többet látott Magyarországból és Erdélyből, annál inkább süllyedt Kossuth a gyakorlatiatlan gondolkodású enthuziaszták és forradalmi szónokok egyikévé". Ugyanakkor egyre növekedett megbecsülése Bem és Görgey személyisége iránt. Leírja azokat az emlékeket, melyek Bemhez kapcsolódnak Segesvárott. Felkereste Bem legfontosabb hadműveleteinek színhelyét. Elemzi kitűnő hadvezéri képességét: „...neve az utókor számára az erdélyi hadjárat Napóleonja lesz".

15 Önálló fejezetet szentelt a székelyek történetének, Udvarhely, valamint Keresztúr bemutatásának, az unitárius egyháznak. Egy újabb fejezetben Marosvásárhelyt írja le, ahol kiemeli a Teleki-könyvtár jelentőségét. Igen kellemes napokat töltött a marosvásárhelyi birtokos családok és a kollégiumi professzorok társaságában. Két újabb fejezetet szánt kolozsvári tartózkodásának, ahol magyar főúri családok vendégszeretetét élvezte. Sajnálkozik, hogy az amúgy sem túl gazdag erdélyi birtokosság mennyit vesztett a „feudalizmus eltörlésével", és a felizgatott román tömegek pusztításai miatt.

16 Kolozsvárott találkozott egy osztrák szolgálatban álló angol tiszttel. Ennek is az volt a véleménye, mint a Paton által megismert többi Magyarországon vagy az osztrák birodalomban szolgáló vagy tartózkodó angolnak. A felkelők londoni emigrációját semmiképpen sem tekintik Magyarország képviselőinek. Ezekre az angolokra nem hatott a hazai radikális újságírók szelleme, mely kétségbe vonta, hogy Nagy-Britannia és Ausztria természetes szövetségesek. Paton kinyilatkoztatja, nem is lehet elképzelni két másik nagyhatalmat, melyeknek kevesebb ütközési pontja lehetne egymással. Levonja a következtetést, hogy a túlzó-magyar ügynek szükségszerűen el kellett bukni, mert törvénytelen volt az Ausztriával való egység megszüntetése, mert a nemzetiségeket megalázta. A felkelés ilyen végződése külpolitikailag is kedvező. Mint 14 Paton i. m. 108-111., 114-115., 120-121. - Wohlgemuth, Ludwig báró (1788-1851) altábornagy, a Mária Terézia rend lovagja. Radetzky alatt hadosztályparancsnok Lombardiában. 1849 áprilisában a Vág melletti hadjáratban a IV. hadtestet vezette, Nagysallónál vereséget szenvedett. 1849. július 11-től Erdély katonai és polgári kormányzója. 15 Paton i. m. 135-157. passim. 16 Paton i. m. 157-178. passim. 522 ^