Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Szovát a XVIII. század derekáig. Az erődített templom története

Az elmaradt templom-kutatásra, ha nem is a szokott, megtervezett módon, de részben sor került 1997-ben és 1998-ban. A templombelsőben 1996 folyamán végeztek teljes felújítást. Sajnálatosan ezt nem előzte meg kutatás. A lelkész úr 1997 nyári szóbeli tájékoztatása és az általa készített nem szakmai igényű fényképek alapján bizonyos, hogy a hajó középső' és északi részében a padló felszedése után olyan falmaradványok kerültek napvilágra, melyek nem kapcsolódnak az 18051807. évi, még kevésbé az 1857-1861. évi építkezésekhez. De kapcsolhatók az 1785-1787-ben épült templom elbontott részeihez. A lebontott keleti téglakarzat alapozására is gyanakszom. Előkerült öt szabálytalan nyolcszög keresztmetszetű téglaoszlop alapja is. Meggyó'zó'désem, hogy a fellelt és a jelenlegi északi fallal párhuzamosan, attól kb. 2 m-re a torony irányába tartó kb. 1 m széles és kb. 7 m hosszú falalapozás az 1640-44. között megújított középkori templom maradványa. Ez a fal az elmondás szerint az északi portikusznak a hajóba nyíló ajtaja előtt is elhalad. Ebból nyúlik ki egy északi indítású fal, mely a jelenlegi templom északi fala alá fut, közel a portikusz keleti falának síkjához. Ilyen eló'zmények után kért fel az 1997-ben tervbe vett külsó' felújítás előtt az Országos Műemlékvédelmi Hivatal debreceni irodájának vezetője, a község polgármestere, hogy mint az 1981-84. közötti kutatás vezetője végezzek falkutatást. A lelkész úr jóváhagyásával a polgármesteri hivatal által biztosított munkaerőkkel ezt 1997. június elején öt nap alatt végeztem el. A hajó mindkét oldalán, ahol a vakolat már az ablak alatt leomlott, kijelölt felületeket távolítottunk el. A hajó mind északi, mind déli falán a jelenlegi ablakok alatt, valamint az északi portikusz oldalfalain megtaláltuk a mélyebben elhelyezett, félköríves és keskenyebb befalazott ablaknyílásokat. A portikusz nyugati fala jelenlegi ablakának párkánya mellett látszottak az eredeti ablak boltívének majdnem megsemmisített nyomai. Ezek a keskenyebb ablakok az 1787-1857. közötti állapotot őrizték meg. Négy helyen megleltük az 1854-től emlegetett nagy repedéseket, melyek zegzugosán, de a falak aljzatáig lefutottak. Kutatásunk után, amikor az újravakolás előtt teljesen leverték a régi vakolatot, mindenütt előjöttek a régebbi ablaknyílások. A falak tégláinak vizsgálata mutatta, hogy 1857-1861. között az új betongerendákkal áthidalt sík mennyezet építése előtt kb. 1,6 méterrel megemelték a hajót és a portikuszokat, majd 1859-ben a tornyot is. Az 1787-ben épített templom ablakainak a mai kutató számára „talajközeli alacsonysága" csalóka. Az általunk talált járószint az 1805-1807. évi, majd az 1857-1861. évi építkezések otthagyott tégla- és cseréptörmelékeiből és az erre ráhordott földből alakult ki. A két helyen ásott 1,3 m mély kutatógödreink és a templom új padlószintjének kivetítése összeméréséből kitűnt, hogy igen magas a templom körüli feltöltődés, különösen az északi fal tövében. Az 1996-ban belül megújult templom vizesedésének megelőzésére javasoltam a jelenlegi járószint süllyesztését menetelesen az északi falnál - 90 cm-nél indulva az északi körítőfal romos keleti szakasza felé, a déli oldalon pedig - 60 cm-rel való indulást. Az északi fal és a portikusz találkoH 467