Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Szovát a XVIII. század derekáig. Az erődített templom története

zásának sarkánál és ettól keletre sürgető' feladat volt a munkát elkezdeni. Itt ugyanis egy bekötetlen esőcsatorna volt beállítva, ami ugyan az esó'víz nagy részét kivezette, de a feltöltó'dés olyan nagy volt, egy nagyobb esőzésnél a fal alja felvizesedett. Az északi portikusz belső sarkától mért 8 méteres szakaszon kezdték meg a szintsüllyesztést. A 90 cm vastag feltöltődést mintegy 2 m széles sávon elhordva falazat sérült felső téglasorai kerültek napvilágra. Mindkét oldalán 20 cm-t mélyítve tisztítottuk meg a 80 cm széles téglafalat. A falat - négy hiányos, néhol roncsolt téglasor - 95-115 cm szabálytalanul szélesedő téglaalapozásról indították. A 4,3 m h^szúságú falból indul egy északkelet irányítású 1 m-es, ugyancsak 80 cm széles pillér. A kelet-nyugati irányú fal a portikusz keleti fala mellett dél felé befut a jelenlegi templom északi falának 25 cm-es alapkiszélesítése alá. Keleti végénél pedig 4,05 m-en délkeleti irányban törik meg és fut a jelenlegi fal alá. Vitathatatlan, hogy a fellelt fal megelőzi az 1785-87. évi templomépítést. Bizonyára az 1640-ben indult építkezéshez kapcsolható, mert téglái eltérnek az Árpád-kori templomok tégláinak méretétől, de megegyeznek a körítőfal északnyugati irányítású támpillére alsó sorainak tégláival. A kelet-nyugati irányú fal délkeleti folytatásának támpilléres kialakítása XVI. századi északi sekrestye-kápolna valamikori meglétét sejteti. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a hajóban 1996-ban végzett padlófelújításkor az északi fal mellett előkerült alapmaradványok szintén erre a korra keltezhetők. Sajnos, hogy ezek felmérése és alaprajzon való jelölése 1996ban nem történt meg. így az összefüggések megállapítása jelenleg nem lehetséges. A templom déli fala előtti terepsüllyesztés során előkerültek a körítőfal délkeleti saroképítményének megmaradt alapmaradványai is. A mellette végzett kutatás bizonyította, hogy eredetileg is ebben a formában épült a déli és a keleti fal találkozásánál. Mind az északi fal és az északi portikusz szögletében megtalált késő középkori falmaradványokat, mind a fentebb leírt saroképület fellelt téglasorait sikerült bemutatási szintre felfalazni. Ugyancsak megtörtént az északi és a déli udvar külső tégla kerítésének újrafalazása is. Az észak-keleti korábbi saroképítményre és a jelenlegi pinceszerűen kiképzett kis építményre vonatkozóan nem jutottunk kormeghatározó adatokra. Az előzőekben leírt építéstörténeti következtetések természetesen kibővítendők lesznek. Bizonyíthatók vagy javítandók, ha az egyházközség irattára a kutatás számára újból használható lesz. Összefoglalásunk megírásakor még erre nem volt módunk. Bőven maradt még feladat a jövő kutatás számára is. Szovát történetének kutatása sem lezárt. A XVII. század előtti korszakra is kerülhetnek még elő váratlanul fontos források, de úgy érezzük, hogy a település történetét lényegesen már nem módosítják. A XVII-XVIII. századi gazdálkodás, a falu igazgatása, kapcsolata a földesúri jogokat gyakorló Debrecenhez még sok részkutatást igényel. Munkánkkal igyekeztünk ehhez is megbízható alapot teremteni. 468 f^