Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Szovát a XVIII. század derekáig. Az erődített templom története

György ehhez az uradalomhoz felesége révén jutott, aki viszont anyjától, Lorántffy Mihályné Zeleméri Kamarás Borbálától örökölte 1609 után. 1619-ben Pocsajon kívül csak három falu és néhány pusztabirtok fele része tartozott hozzá, de az is zálogban volt, a fejedelem 1631-ben váltotta vissza. Öt év múlva a tartozékok másik fele részét megvásárolta és az uradalmat két falu részeivel gyarapította. Az 1648. évi uradalmi urbáriumban nem találkozunk szováti részbirtokkal.

90 1692-ben a töröktől felszabadított Bihar megyéről összeírás készült. Pocsajt néptelen helyként mint „ad principem illustrissimum dominum Rákóczy" - Rákóczi fejedelemhez tartozó birtokot írták. Tartozékairól nem esik szó, Szovát még a puszta helyek között sem szerepel.

91 Az úgynevezett szováti Rákóczirészt is Kamarás Borbála a nagyanyjától, ruszkai Dobó Annától örökölte, aki a Dobó család különböző részbirtokainak leánynegyedként a használója lett. 1700 körül a pocsaji uradalom néhány északabbra eső részét a tokaji uradalomhoz osztották át. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának bukása után vagyonát elkobozták. A szováti részt, mint kincstári birtokot 1725-ben helybeli jobbágyok élték haszonbérben.

92 Lássuk a szováti „papszer" sorsát. Miután Gönczy György debreceni lelkész lemondott róla a városi communitás javára, 1581 tavasz végén Báthori Kristóf erdélyi vajda ezt adománylevelével erősítette meg. Egy évtizedes per után a Szepesi családbeliek 1591-ben örökáron eladták a tizennyolc jobbágytelket Debrecennek. A város azonban nem sorolta a szováti papszer jövedelmét a communitás bevételeihez. 1609. évi magisztrátusi határozat szerint „Az mely részt az főprédikátor birt Szovátban az ugyanazon főprédikátor gondja-viselése, ahoz biró ne nyúljon."

93 A lelkészek fizetési jegyzéke szerint 1621-ben „kenyerekre, abrakjokra és szénájukra a szováti jobbágyok deputáltattak." A két debreceni tiszteletes maga vette meg a vetni való búzát, árpát és kölest. A szováti jobbágyok dolga volt a vetés, aratás és őrletés.

94 A tanács 1667-ben is úgy rendelkezett, hogy a szováti jobbágyok régi szokás szerint őröljenek a lelkészek részére.

95 90 Makkai László: I. Rákóczy György birtokainak gazdasági iratai. (Bp. 1954) 12-13., 23. Lorántffy Mihályné örökösei két leánya: Zsuzsanna, aki 1616-tól I. Rákóczy Györgyné és Márta. 1622-ben Rákócziné az anyai ági birtokokhoz jogot tartó unokatestvérét Horváthné Bossányi Annát kielégítette. - Lorántffy Mihályné Kamarás Borbála birtokaira lásd még Módy György: Újabb adat Báthory Gábor által megajándékozott hajdúkról. In: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve II. (Szerk. Gazdag István, Debrecen, 1975.) 17-24. 91 Mezősi Károly: Bihar vármegye a török uralom megszűnése idején, 1692. Településtörténeti Tanulmányok I. (Bp. 1943) 72., 148. 92 HBmL. IV.A. 1021/I/f. Szepesi, ebesi stb. iratok. 1 d. No. 291. - 1759-ben ezt a részt 3500 rhénes forintért a város zálogba vette, lásd No. 485. 93 HBmL. IV.A. 1011/a. 6 kötet. Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei. 94 Révész Imre: A magyar református lelkészek évi fizetésének értéke a XVII. század elején Debrecen vidékén. = Protestáns Figyelmező'. 11. évf. (1872) 141-143. 95 Barcsa János: A tisztántúli ev. ref. egyházkerület történelme I—II. (Debrecen, 1906-1908) I. 234. 454 C^