Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Szovát a XVIII. század derekáig. Az erődített templom története

nekült Szabolcs és Szatmár megye határos területére. A városi magisztrátus jegyzőkönyve megörökítette, hogy a szovátiakat és nádudvariakat „a tatárok csak nem mind egy szálig levágták".

67 Ránk maradt a bajoni vár és uradalom 1594. október 26, és az akörüli napokban készült összeírása a tartozékok szolgáltatásainak és a jobbágyok neveinek feltüntetésével.

68 Az összeírásból kitűnik, hogy Szováton és az uradalom többi bihari és szabolcsi falujában, részbirtokán milyen pusztítás esett, milyen mértékben csökkent le a jobbágynépesség. Szováton október 26-án készült a részbirtok urbáriuma. Mindössze tizenkét jobbágy családfőt írtak össze: Ispán Gergely egész telkes szabados, Nagy György egész telkes, négy gyermekét rabolták el, Kovács György zsellér, Pete János zsellér, két gyermekét kiváltotta, egy leánya még odavan, Pap Lukács zsellér, Dávid Lőrinc egész telkes, Iván Máté zsellér, egy fia rab, Katia András zsellér, Bajcs(i) Péter zsellér, Kovács Mihály egész telkes, két öccse rab, Vaskó Pál bíró egész telkes, Elek Mihály zsellér. A faluban tizenkét embert öltek meg a tatárok, vannak rabságban és elvittek ötszáz ökröt, ünőt, kilencszáz juhot. A falu török ura Deli Chafer Szentmiklóson (Balaszentmiklós, későbbi Törökszentmiklós) évi 400 forint jár neki és „szolgálat ezen kívül számtalan". A bajomi földesúrnak Serényi Mihálynak jár 20 forint és 20 köböl árpa. Esetenként öt-hat kaszást kell adniuk, egy vágó tehenet és egy verődisznót. A kapitány (nyilván nem Serényiről van szó hanem Csukath Péterről a bajomi várnagyról) erővel elvitt Ispán Gergelytől egy lovat és Kovács Mihálytól is egyet. A bajomi várnak majorsága volt Szováton, itt egy boglya búza (tehát kaszával aratták) és két szekér árpa maradt meg. A Szent György napi adót, Szent Mihály napi adót is megadták, mert a földesúr „bárányt szedett rajtok." Kurzívval jelöltük azokat a családneveket, melyek 1556ban vagy 1572-ben is előfordultak. A tizenkét összeírtra ugyancsak tizenkét megölt szováti esett, minden harmadik családból hurcoltak valakit rabságba. Igen magas az elrabolt állatok száma. Tehát mind emberéletben, mind vagyonban igen jelentős a vesztesége a falunak. Bizonyos, hogy a falu Árpád-kori temploma ekkor szenvedett olyan súlyos pusztulást, hogy a tizenöt éves háború után még évtizedekig romosán használták. A szováti jobbágyok - nyilván nemcsak a debreceni plébános javadalmát szolgáló telkeken ülők - az 1550-es évek végén a helvét irányzatú reformáció hívei lettek. Debrecen már 1551-ben a megszakítás nélkül terjedő reformációnak egyik gyújtópontja, Kálmáncsehi Sánta Márton plébános vezetése alatt. 1552-1556 között ugyan a lutheri irányzatot követő földesúr, enyingi Török János hatalmi fellépése 67 Szűcs i. m. I. 219-220. 68 Magyar Országos Levéltár. U.et C. fasc. 106. No.3.1594. „Inventarium omnium bonorum arcis Bayon. Nona colonum ad arcem Bayoniensem". Módy György: Adatok a bajomi vár tartozékainak történetéhez. In: A Hajdúsági Múzeum Évkönyve I. (Szerk. Bencsik János, Hajdúböszörmény, 1973.) 49-60. és Uő: Adatok hódoltságkori jobbágyságunk életéhez. In: Bajomi Krónika. (Szerk. Dankó Imre. Bihamagybajom, 1973.) 65-69. ^% 445