Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Szovát a XVIII. század derekáig. Az erődített templom története

miatt el kellett hagyja Debrecent, de 1556-ban visszatért és a következő évben a középkori erdélyi püspökséghez tartozott Szatmár megye csatlakozásával újjáa­lakult váradi püspökségből szervezett tiszántúli egyházkerület püspöke lett. Név szerint szováti református lelkipásztorokat csak a XVII. századból ismerünk, de teljességgel lehetetlen, hogy a jobbágytelkei egy részével a debreceni egyház alá tartozó szovátiak 1556 után a római katolikus egyházhoz ragaszkodtak volna. 69 Akármilyen súlyos csapás volt az 1594. év nyárvégi tatár hadjárat Szabolcs és Bihar megyék több mint száz falujára, az élet teljesen nem szakadt meg minde­nütt. Sokszor évek múltán, de a felégetett, kirabolt falvak jó részébe visszatértek elmenekült, életben maradt lakóik. Úgy gondoljuk, hogy 1595-1601 között elten­gődött néhány család Szováton is. Ezt nemcsak a tatár pusztítás után felvett 1594 őszi urbáriumra alapozhatjuk. Sok falut vettek az adórovók 1595 után elpusztult­nak, néptelennek egyszerűen azért, mert a felégetett, kifosztott település nyomo­rúságban élő parasztjain az adót megvenni úgysem lehetett. Az 1599. évi dicalis összeírásban, mely házanként tüntette fel az adózókat, megtaláljuk Szovát részbir­tokát báró Tannhausen Honorius birtokai között. Báthori Zsigmond fejedelem a bajomi uradalom részeit az 1586-tól váradi főkapitány unokatestvérétől Istvántól vette el 1595 tavaszán és belső hívének Tannhausennek adományozta. Csak 1598­ban tudta beiktatni a váradi káptalan Serényiné Bajoni Zsófia és mások ellent­mondása miatt. Bajomban négy házát írták fel. Házak száma nélkül szerepel Szo­vát, Derecske, Szerep és Bagos. Szováti részét 1599-ben felégettnek, 1600-ban el­hagyottnak írták. 70 De előbbi okfejtésünk alapján úgy gondoljuk, hogy egyik falu sem volt teljesen néptelen. Az 1604. és 1605. évi dicalis összeírások szerint Szovát és a fent sorolt há­rom falu részbirtoka földesurasága alá tartozott, de házak száma nincs megadva. 1605 után Tannhausennel nem találkozunk Szovát földesurai között. 71 Későbbi adatokból kitűnik, hogy a füleki vár kapitánya és hajdúkapitány lett. 72 69 Makkai László: Debrecen mezőváros művelődéstörténete. In: Debrecen története 1693-ig i. m. 504-505. 70 Báthori Zsigmond 1594. augusztus végén a „törökbarát" főurakat és tanácsosokat összees­küvés címén kivégeztette, köztük unokatestvérét Boldizsárt, aki országos főkapitány volt. Báthori István előbb Ecsedre majd Lengyelországba menekült. A bajomi uradalom részeit felesége után bírta. HBmL. IV.A. 1021/1/f.l d. Szepesi, ebesi, paczi, boldogfalvai, fancsikai és szováti helységek iratai. No. 101. - Lukinich i. m. 148. Vörösfalván 5, Szombatságon 6, Kör­összegen 7 adózó háza volt. Lukinichnál rossz olvasat miatt Hanhansen a családnév. ­HBmL IV.A. 1021/1/f. Szepesi, ebesi stb. 1. d. No. 110. 71 Lukinich i. m. 345. 72 Tannhausen ott volt a hajdúkapitányok és hadnagyok között, akik 1608. február elején ösz­szeállították a feltételeket, melyek teljesítése fejében támogatják Báthori Gábort a fejedelem­ség elnyerésében. Ekkor írták róla, hogy Füleken volt kapitány. Nagy László. Hajdúvitézek (1591-1699). (Bp. 1983) 191-193. - Molnár Ambrus: Bajom földesurai a XVI. század második felétől. In: Bihamagybajom története és néprajza, i. m. 125-126. 446 f^

Next

/
Thumbnails
Contents