Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - Építészettörténeti jelentőségű régészeti kutatások Hajdú-Biharban 1944–1984

gáti oldalon egy ablak felett a' bolt hajtás, mely már ennek előtte is megnyílt volt, most újra annyira meg repedt, hogy az ékek belölle kihullottak, továbbá, hogy több helyeken is meg repedeztek ugyanaz bolthajtások... (A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára. A debreceni ref. egyházközség jegyzőkönyvei 1834-1838. I. 99. c. 19., a 18-19. oldalakon). 1981 őszén M. Nepper Ibolya Józsa-Klastrompart lelőhelyen tárta fel Egyházasmacs, későbbi nevén Szentgyörgy templomának alapjait. A terület annyira bolygatott volt, hogy Zoltai Lajos az esetleges eredménytelenséggel számolva az 1910-20as években régészeti feltárásáról lemondott. M. Nepper Ibolyának viszont sikerült fellelni a XIII. század első felében épült Szentgyörgy egyház alapjait. Alaprajza nyomán a nagygúti Pusztatemplommal rokoníthatjuk. Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, teljes belső hossza több mint 16,5 méter, a hajó szélessége 6,5 méter, a szentély szélessége több mint 4,5 méter. Mind a szentély sarkain, mind a szentély és a főfalak találkozásánál, valamint a főfalak és a nyugati fal találkozásánál támpillérek állottak. Az ásatást egy ma igencsak fehér hollónak számító egyéni mecénásság, Lévai Béla egyetemi adjunktus jelentős anyagi támogatása is lehetővé tette. A helyreállítás 1982-ben történt Takács Péter ny. építész-tanár tervezésében és művezetésével. Ehhez a Hortobágyi Intéző Bizottság és Debrecen városa biztosította az anyagi fedezetet. 1982 nyarán a debreceni erdőspusztán sikerült egy XII. század végére keltezhető kis templom félköríves szentélyének 5/6-át, majdnem hiánytalanul a déli főfalat és nagy szerencsénkre a nyugati fal déli falhoz csatlakozó szakaszát meglelni. A hajó belső hossza közel 7 méter, szentélyének hossza majdnem 4 méter, a hajó szélessége több mint 5 méter. Az alapokat a teherbíró homoktalajra kőből rakták, a szentély felmenő fala is jelentős magasságban kőből volt. Az alaprajz és az építési technika mellett a kutatás során a korábban már megbolygatott sírokból előkerült S-végű hajkarika és III. Béla dénárja bizonyítja, hogy a templom egy évszázaddal régebbi, mint Fancsika falu eddig ismert első, 1273. évi okleveles említése. A kutatást és a helyreállítást teljes egészében a Debreceni Parkerdészet fedezte. Szép példáját adta ezzel az általa gondozott terület iránti minden vonatkozásban érzett felelősségének. A helyreállítást még az év őszén Takács Péter tervei és művezetése nyomán a Debreceni Műszaki Erdészet dolgozói végezték el. Az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából 1981-ben falkutatást és a XVIII. század eleji belső járószint megkeresését végeztem a hajdúszováti református templom körüli már-már pusztulásra ítélt erődfal nyugati szakaszánál. Megállapíthattuk, hogy a kulcslyuk alakú lőrésekkel ellátott fal a XVII. század közepén már állott, a XVIII. század utolsó harmadában is javítgatták. 1982-ben az OMF és HIB jelentős anyagi támogatásából Geller Ferenc építészmérnök minden részletre kiterjedő tervei alapján megtörtént a nyugati fal helyreállítása. 1983 tavaszán az északnyugati sarok építményt kutattuk meg. Ebben falkutatással és a padlószintek feltárásával három építési fázist sikerült megállapítani. A külső kutatóárok tisztázta, 336 ?}