Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - Építészettörténeti jelentőségű régészeti kutatások Hajdú-Biharban 1944–1984

Az 1564-ben tűzvész által jelentősen pusztított háromhajós templom helyreállítására 1626-1628-ban került sor, de már nem az eredeti gótikus boltozattal. A nyugati torony megerősítésére ekkor vastag köpenyfalat emeltek. Ennek a köpenyfalnak a megbontásával nagyszámú és építészettörténetileg nagy értékű, a XV. század második felére keltezhető zárókövet és bordatöredéket találtunk. Bizonyítékai, hogy az 1564. évi pusztulás előtt a Szent András-templomnak volt egy harmadik építési fázisa, a XV. század derekán átboltozták. Meglepő eredményekre jutottunk az írott forrásokból ismert Imaterem kutatásánál is. Ez a templom északi mellékhajójához csatlakozott a keleti oldalon. Az imatermet 1568 és 1628 között használta a református gyülekezet. Az ásatás bizonyította, hogy ez az objektum mint északi sekrestye-kápolna már a XV. század végén megvolt. Sikerült feltárni az északi fal északkeleti irányítású saroktámpillére mellett az eredeti, valamint az 1626-1628 közötti újjáépítéskor emelt támpillérek maradványait is. Kikerült a föld alól az északi imaterem bejárati előtere. A református gyülekezet a kápolna keleti falába vágott ajtót. Két téglapadló szintet tártunk fel s döntő építészeti bizonyítékát találtuk az imaterem és a renovált András-templom 1628-ban történt összeépítésének. Előkerült egy nyolcszögletű keresztmetszetű tégla pilléralapzat. Ez a pillér az egybeépített északi mellékhajó és az imaterem síkmennyezetét támasztotta alá. Az imaterem keleti bejáratánál a legalsó padlószint, illetve a bejárat alatt leltük meg egy egyenes szentélyzáródású kis templom keleti falának alapozását, az imaterem északi fala, illetve a már említett északkeleti irányítású támpillér alatt pedig ugyanehhez a falhoz tartozó északi falszakaszt és egy kissé eltérő tájolású északkeleti támpillér maradványát. A Verestorony, Cserepestorony, északi imaterem egységes Romkertté történő helyreállítását Kertai László a Keletterv mérnöke tervezte, ő a kutatásban is kezdeményező volt. A helyreállítás hatalmas költségét országos szervek támogatása nélkül egyedül Debrecen városa viselte! A kutatás és a Romkert kiépítése nemcsak várostörténeti, építészettörténeti szempontból juttatott minket értékekhez. Az északi imaterem feltárása egyháztörténeti vonatkozásban is nagy jelentőségű. Itt prédikált Méliusz Juhász Péter, itt alakult ki szervezeti formában a kálvini irányzatú református egyház az 1567. évi debreceni zsinaton. A magyarországi reformátusság számára sem közömbös kutatási eredményért a tiszántúli egyházkerület püspöke levélben mondott köszönetet a városi tanács vb elnökének, az ásatás vezetőjének és a Romkert építésztervezőjének. Annál sajnálatosabb, hogy 1984 tavasza óta felelőtlen híresztelések terjednek városszerte. A Nagytemplom két torony közötti timpanonján és különösképpen a nyugati bejárat menti falon mutatkozó repedésekért a régészeti kutatást és a Romkert építését „okolják". Holott azok részben már az 1820-as évek közepén, de különösen az 1829. évi, majd az 1834. október 15-i nagy debreceni földrengés után megvoltak. Utóbbi földrengés kártételeiről teljes leírást ad az egyházközség 1834. október 18-i gyűlésének jegyzőkönyve. Eszerint: ...a' napnyuC^ 335