Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - Építészettörténeti jelentőségű régészeti kutatások Hajdú-Biharban 1944–1984

melletti talajszintsüllyesztést is meg lehetett oldani. A nyugati fal megmaradt szakasza a református lelkészi hivatal XVIII. századi épületével összhangban mű­emléki területet zárt be, hiszen G. Sándor Mária kutatása bizonyította, hogy a XVIII-XIX. században többszörösen átépített és bővített református templom kö­zépkori eredetű. A dorogi görög katolikus templomot a XVIII. században építet­ték, előzményére semmilyen adat nincs. Igen sajnálatos, hogy később Hajdúszo­boszlón a régi egyházi hivatal épületének indokolatlan elbontásával, az amúgy is rövid nyugati falszakasz újabb részének feláldozásával a nem körültekintő város­építés az intim hangulatú romterületet jelentősen megzavarta. Itt kell szólnom ar­ról, hogy bár Hajdúnánáson is megtalálták 1956-ban útszélesítéskor az 1860. évi rajzi ábrázoláson még látható templom körüli erődfal délkeleti sarokbástyájának alapozásmaradványait, de sem további kutatásra, sem rekonstrukcióra a múzeu­mi és műemlékvédelmi illetékes szervek nem gondoltak. Hajdúnánás vezetői ezt még csak nem is kezdeményezték. A Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat tervező­mérnöke pedig helyszíni szemle után tett arra javaslatot, hogy a sarokbástya süly­lyesztett szinten bemutathatóvá váljék. Ennek ellenére a napvilágra került falma­radványokat betemették. Itt kell szólnunk Debrecen egy elszalasztott lehetőségéről. Az Országos Mű­emléki Felügyelőség az 1960-as évek elején a város és három tiszántúli megye műemlékeinek helyre állítására, illetve folyamatos karbantartására önálló építés­vezetőséget akart felállítani Debrecenben. A következő másfél évtized bizonyítot­ta, hogy a város akkori vezetőségének elutasító álláspontja milyen mértékben ve­tette vissza a műemlékvédelem ügyét területünkön. Debrecen helyett azután Nyíregyháza kapta meg a műemléki építésvezetőséget. Hosszú évek után 1962-től újból kapott a Déri Múzeum régész és történész munkatársakat. Az év őszén Téglás-Angolkert lelőhelyen leletbejelentés nyomán sikerült feltárni Szentlélek Árpád-kori település kis méretű, félköríves szentély zá­ródású templomának döngölt sárga agyagalapozását és a templomkörüli temető 41 sírját. A Gazdapusztai Gyula és Módy György által végzett kutatás azért lett ki­emelkedő jelentőségű, mert területünkön először sikerült nem falu (villa), hanem egy kései prédium egyházát feltárni. Szabó István 1963-ban megjelent nagyszerű tanulmányában tisztázta a prédiumok, korai földesúri házi gazdálkodási üzemek, szerepét XI-XII. századi gazdaság- és település történetünkben. Szentlélek a pré­diumok másodvirágzása idején, a XIII. században is élt. Temploma a tatárjárás előtt már állott, de az 1344. évi okleveles említésekor feltehetően már puszta birtok. 1963 nyarán a múzeum munkatársai terepbejárás során Hortobágyon fellelték a Hajdúszoboszlóhoz tartozó Angyalházapusztán az Árpád-kori Szomajom (ké­sőbbi nevén Angyalháza) templomhelyét és a falu helyét. Kisebb kutatóárok hú­zásával 80 cm széles téglafal maradványai kerültek elő egy szakaszon. Temetője bolygatatlannak tűnt. Sajnos feltárás itt sem következett. Ugyanez év őszén Mes­terházy Károly Berettyóújfalu-Andaháza puszta lelőhelyen egy kis méretű román 332 ^

Next

/
Thumbnails
Contents