Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - Építészettörténeti jelentőségű régészeti kutatások Hajdú-Biharban 1944–1984

stílusú falusi templomot és a templom körüli temető néhány XII. századi sírját tárta fel. A lelőhelyet az utoljára 1418-ban említett Szentdemeter faluval azonosította. 1966 őszén és 1967 tavaszán leletbejelentés nyomán került sor a Hajdúhadház és Hajdúböszörmény határán levő hátság közepén az egyhajós, viszonylag nagyméretű (az apszis és a hajó belső hossza 11,2 m, a hajó belső szélessége 5 m) későromán stílusú templom döngölt agyag alapozásának feltárására. A felmenő téglafalakból eredeti helyén már csak töredékek voltak, a templom szentélye belül kissé patkó alakú. Építési korát a XII. század végére helyezte az ásatást vezető Mesterházy Károly. A templomhoz később tornyot építettek, feltehetően a tatárjárás után. Mesterházy és Módy György településtörténeti következtetései alapján bizonyos, hogy a templom az 1406-ban a debreceniek már pusztabirtokaként említett Demeter Árpád-kori falu egyháza volt. Nem mutatta semmi jel, hogy a templomot, illetve a falut tűz vagy más pusztítás miatt hagyta el népessége. Ez a kutatás jelentős, mert először sikerült régészeti feltárással igazolni, az 1390 körül Debrecen környékén is lezajlott falupusztásodást. Mivel összefüggő falazatot sehol sem találtunk, konzerválásra, illetve rekonstrukcióra gondolni sem lehetett. 1968-69. év során ugyancsak Mesterházy ásta meg a műemléki jegyzékben már régen számon tartott szerepi Csonkatoronyhoz tartozó gótikus stílusban épült plébánia templom alapozás maradványait. Tisztázta, hogy a korábbi román stílusú templom a tatárjáráskor elpusztult. Alaprajzát nem lehetett megállapítani, méreteire is csak hozzávetőlegesen lehetett következtetni. Igen sajnálatos, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség határozatlansága és anyagi fedezet hiánya miatt a konzerválás reményében két ízben kibontott alapmaradványok még szerény felfalazása sem történt meg. Ahogyan a mai napig elmaradt a fennálló Csonkatorony állagvédelme is! Epítéstörténeti szempontból jelentős M. Nepper Ibolya 1972 nyarán a Hajdúböszörmény-Nagypród Köveshalom lelőhelyen végzett kutatása. Az erősen bolygatott helyen sikerült feltárni egy koraromán stílusú, egészen kisméretű (a hajó és a szentély együttes belső hossza 8,4 m) patkó alakú szentélyű templom döngölt agyagalapozását. A templom semmiképpen nem épülhetett a XII. század közepe után, az ásatás bizonyította, hogy későbbi építési periódusban erősítették meg az apszist a délkeleti végénél. Ezzel egyidejűleg falmegerősítő külső támasztóoszlopokat is emeltek mind az északi, mind a déli falon. Ugyanis mindhárom helyen más színű és más minőségű agyagból döngölt alapozást talált a feltáró. Az ásatás településtörténeti jelentősége nagyobb az építéstörténeti adatainál. Mivel erre a területre nem azonosítható egyetlen birtoktörténeti okleveles forrásban szereplő Árpád-kori település sem, bizonyos, hogy területünk addig ismert legrégibb temploma egy eltűnt XI-XII. századi prédium egyháza volt. A helyi kezdeményezésnek és az önerővel végzett áldozatos munkának szép példája a Berettyóújfaluhoz tartozó herpályi pusztán álló Csonkatorony megmentése. 1959-ben a Megyei Építőipari Vállalat műemlékbarát társadalmi munkásai ^ 333