Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A herpályi monostor XII. század végi harangjai (Társszerző: Patay Pál)

Ferenc Múzeum őriz.

4 Ha méreteiben nem is, de a méreteinek arányában szinte azonos vele, így rajzban megközelítő pontossággal rekonstruálható. Az európai harangöntés legkorábbi, napjainkig fennmaradt termékei az ún. méhkas alakúak csoportjába tartoznak. Ilyen a Vatikánban őrzött San Canino-i harang, amelyet VIII. századinak kelteznek,

5 vagy a Schleswig melletti, a XI. század közepén elpusztult normann kereskedőtelep, Haithabu egykori kikötőjében a vízből kiemelt is, amely minden valószínűség szerint a X. század közepén készült.

6 De ilyen a Csolnok határában 1966-ban talált is.

7 Utóbbit a szakma legkiválóbb kutatói, Kurt Kramer, a Freiburgi Érsekség főmérnöke és harangszakértője, valamint Konrad Bund, a Frankfurt városi Levéltár főlevéltárosa a XI. század első feléből vagy még a X. végéről valónak vélik. A méhkas alakú harangokat váltják azután fel a cukorsüveg alakúak, amelyek a XII. és XIII. századra jellemzőek. Figyelembe véve a herpályi töredékes harangnak a keresetpusztaihoz hasonló, csak valamivel kevésbé karcsú alakját, méreteinek megközelítőleg 2:3 arányát, a harangunk ép állapotban korona nélkül kb. 20, koronával kb. 30 cm magas lehetett, alsó átmérője pedig 21-22 cm. Mérhető felső átmérője a korona füleinek tövénél 8,8 cm. Falának vastagsága a törésnél 0,4 és 0,6 cm között váltakozik. Koronájának 9,8 cm magas, erőteljes, kissé tojásdad kengyele külső oldalán hornyolt négyszögletes, 2,6*2,2 cm átmetszetű. Tetején az öntőcsap csonkja kissé kiemelkedik. A kengyelt mindössze két oldalról támasztja egy-egy íves, kerek, 1,3 cm átmetszetű fül. A harangtető gömbölyded; ívesen megy át a palástba. A fülekre merőlegesen egy-egy kisebb háromszög alakú vájat látható rajta. A palást felületén egymástól 13-20 mm távolságban barázdák futnak körbe. Jelenlegi állapotában 8 látható belőlük; eredetileg is legfeljebb 9 lehetett. Pártájából sajnos nem maradt meg semmi, így az alsó karimájának alakját (amely időrendi fejlődés függvénye

8

) nem ismerjük. Belsejében az ütő (nyelv, szív) felfüggesztésére szolgáló vaskarika (vagy horog) elrozsdásodott töve látható. Súlya jelenlegi töredékes voltában 2,5 kg; ép állapotában sem lehetett több 4,5 kg-nál. Felirat semmilyen sincs a harangon. 4 Reizner János: Szeged-vidéki pusztatemplomok és a kereseti harang. Archaeologiai Értesítő 11. (1891) 167. - Patay Pál: Két harang az Árpádházi királyok korából. Folia Archaeologica 17. (1992) 10 sk., 3. k. - Uő: Corpus campanarum antiquarum Hungáriáé. (Budapest, 1989) 20., 1.1.3. 5 Walter, K., Glockenkunde. (Regensburg-Roma, 1913) 98., 275. 6 Drescher, H, Glockenfunde aus Haithabu. In: Berichte über die Ausgrabungen in Haithabu. Bericht 19. (1984) 9-62. 7 Patay P., Két harang... 8 sk., 2. k. - Uő: Corpus... 19.,1.1.

1-2. 8 Lásd Patay P., Két harang... 4. k. 282 ?y