Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Nagytemplom körüli ásatások eredményei

tón át dobálták ki az általunk fellelt köveket s azután ezeket a megerősítő kö­penyfalba beépítették. Igen nagy szerencsénkre sikerült a szelvény keleti irányú bővítésével és mélyítésével közel 2 méter mélységben a gótikus Szent András templom tornyának nyugati falmaradványait is meglelnünk. De fel tudtuk tárni nyugati főszelvényünk déli részében a torony délkeleti irányban forduló falához illeszkedő támpillért, majd a torony nyugati falához illeszkedő támpillért is, a Bethlen Gábor-kori köpenyfal vonalán belül. Öt helyen sikerült a podeszt északi és keleti részének a felbontásával fellelni az András-templom eredeti támpillé­reire emelt felfalazást. Ezt Péchy nyilván az eredeti gótikus falak síkjára nem tel­jesen illeszkedő, új falak megtámasztásának céljából rendelte el. Ezek az eredmé­nyeink lényegében legközelebb hoztak bennünket (a korábban Bunyitay, majd Zoltai, Balogh István, Sápi Lajos és Entz Géza által megkísérelt szerkezeti rekonst­rukciókat némileg helyesbítve) a gótikus Szent András templom eredeti alapraj­zának és arányainak tisztázásához. Természetesen ebben a vonatkozásban telje­sen megnyugtató képet csak a Nagytemplomon belül elvégzendő kisebb kutatás adhatna. Jelen kutatás azon kívül, hogy a Szent András templom XV. század má­sodik felében történt átboltozását bizonyítja (a faragott kőanyag erre mutat), nem oldotta meg az 1564-ig fennálló gótikus csarnoktemplom korábbi építési fázisát, melynek éppen az ismert, illetve kikövetkeztetett alaprajzhoz nem teljesen illő kisméretű nyugati torony időbeli és szerkezeti elhelyezése az egyik kulcskérdése. A Szűcs István művében közölt délkeleti homlokzati rajz, 1871 234 C^

Next

/
Thumbnails
Contents