Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Nagytemplom körüli ásatások eredményei

Harmadik kutatási területünkön, az 1628-1802 között kis hajónak nevezett objektum és a mellette levő részek feltárásában jutottunk a korábbi adatokhoz képest a legújabb és legmeglepó'bb eredményekhez. Tudott volt, hogy miután 1564ben a nagy tűz elpusztította az 1297-1317 között felszentelt Szent András templomot, a hozzá északon csatlakozó területen egy 1570. évi adat szerint a kálvinista hitvallású református egyház imatermet (auditorium verbi Dei) épített. Az ismertetett 1802. évi alaprajzból elsőnek Zoltai Lajos kísérelte meg az 1570. évi, majd az 1626-28 közötti újjáépítéskor az eredeti középkori templomhoz hozzáépített részletek értelmezését. A déli porticusokat egyértelműen és helytállóan az újjáépítéshez kötötte, az északi oldalon feltüntetett „épületbővítéseket" két építési korszakba sorolta: az imatermet 1570-re keltezte, és annak nyugati meghosszabbításában feltüntetett és az általunk idézett céhleveleken is szereplő ábrázolásokon látható toronnyal ellátott részt pedig az 1626-28 közötti újjáépítéshez kapcsolta. Bunyitay Vince a váradi püspökség történetét feldolgozó hatalmas munkája harmadik kötetében - csak a Szűcs István művében közölt alaprajz ismeretében - azt a véleményét fejtette ki, hogy a református imatermet tulajdonképpen a gótikus Szent András templom északi kápolnájából alakították ki. Meglepő, hogy a későbbi - kutatók ezt a felvetést teljesen mellőzték. Tavalyi, de különösen az idén végzett régészeti kutatásunk pedig mindenben Bunyitay álláspontját igazolta. Sikerült az 1628-1802 között északi kishajónak - 1570 és 1626 között pedig imateremnek - nevezett objektum építéstörténeti korszakait megállapítani. Bizonyított, hogy a Szent András templom teljes kiépítésének korában (XV. század?) valóban itt volt a templom északi kápolnája, melynek északi falát, egy északkeleti irányítású és további négy északi oldalon csatlakozó támpillérjét megtaláltuk. Feltártuk a Bethlen Gábor-kori újjá-, illetve átépítéskor emelt két újabb támpillért is a kis hajó északi oldalán. Sikerült megtalálnunk a Rákóczi György - még mint nem erdélyi fejedelem - anyagi támogatásából 1628-ban készített ún. Sárkányos ajtó (az imaterem, illetve a kis hajó keleti bejárata) pontos helyét is. Három téglapadlószintet is feltártunk (XVIII-XVII-XVI. század) és az építéstörténeti, valamint a történeti adatok egybevetéséből világossá vált, hogy az imatermet a református gyülekezet legkésőbb 1566-ban már megépítette a Szent András templom északi kápolnája falainak felhasználásával. Ekkor csak bejáratot nyitottak a középkori kápolna keleti falában. Ennek pontos helyét és a belső küszöb helyét is felleltük. Ezt a bejáratot „fejlesztették" 1628-ban, az ún. Sárkányos ajtóvá. Ezen a területen idén ősszel végzett kutatószelvény mélyítésekor viszont rábukkantunk olyan keleti és északi irányítású alapfal maradványokra, valamint a XV. századot megelőző északkeleti irányítású vaskos támpillér alapmaradványaira, melyek igazolták azokat a korábbi feltevéseket (Szűcs István, Sápi Lajos), melyek szerint a gótikus Szent András templomnak a XIII. század második felében előzménye volt. Az ehhez a kis templomhoz tartozó korai (1260-1280 ? közötti) első körítőfalat is hoszszú szakaszon sikerült feltárnunk tavaly és az idén. Az Árpád-kor végi körítő fal P^ 235