Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Nagytemplom körüli ásatások eredményei

lérmaradványok körül mindenütt felleltük az eredeti XVII. századi járószintet. A Verestorony északi falának a nyugati falhoz való csatlakozásig haladó déli egyharmadát elbontották az 1828. évi első városi - külső vízgyűjtő csatorna indításának beépítésével. Ugyancsak „plasztikusan" napvilágra került a Verestorony keleti, illetve nyugati falában az a barbár rombolás, melyet akkor követtek el, amikor jelenkorunkban ide egy benzinkutat telepítettek. Régészeti kutatásunk lényegében a Verestorony kiterjedésére, méreteire, építési szerkezetére, a későbbi XVIII. századi - faljavításokra is minden részletet tisztázott. A feltárt alap - illetve felmenő falmaradványok kutatási szelvényeiben lelt kerámia és más leletek hitelesítették a XVII-XVIII. századi szinteket és a XIX. század óta történt feltöltődés rétegét is. A Verestorony arra a területre esik, mely az András-templom körüli XIV-XVI. századi temető helye. Éppen ezért leltünk szelvényeinkben sok felbolygatott sírhoz tartozó csontot, melyek a harangtorony alapozásakor kerültek másodlagos és magasabb szintre. A Verestorony belsejében részben bolygatott, részben bolygatatlan, szorosan egymásra és egymás mellé telepített 13 sírt feltártunk. Ezek legfiatalabb rétegét keltezi az egyik sírban lelt II. Lajos 1525-ben vert dénárja és egy jellegzetesen XVI. századi nyílhegy. Különben a sírok melléklet nélküliek. A sírok három mélységi szintben voltak, igen nagy valószínűséggel mind 14901540 közöttre datálhatok. Második kutatási területünk - az 1802-ben újjáépíthetetlennek ítélt állapotig leégett - András-templom, a reformáció előtt Szent András templom, nyugati tornyának kutatása meglepő eredményeket hozott. Már tavaly ősszel a mai északnyugati 1. számú lépcsőfeljárat és a mellette levő 1842-ben épített podeszt felbontása után viszonylag magasan előkerült egy a jelenlegi Nagytemplomhoz kezdeményezett - az építéstörténeti irodalomban a Thaler-féle tervekhez kötött - nyugati karzatfeljáratnak a Péchy által abbahagyatott falazata. Ez alatt pedig az 1802. évi állapotot feltüntető alaprajzból ismert gótikus, nyolcszögletű torony konfigurációját mutató igen széles, gondosan készített falazatot találtunk. A különböző korábbi hiányos, de legalább is pontatlan felmérések visszavetítéséből rövid ideig úgy hittük, hogy a Fehér- vagy Cserepes-torony nyugati falára akadtunk rá. Csak az idei további mélységi, valamint délkeleti, illetve északnyugati irányban való szelvénybővítés bizonyította, hogy ez a fal nem más, mint az 1564. szeptember elején megégett templom 1626-28 között végzett újjáépítésekor a torony megerősítésére rakott köpenyfal. Ebben már tavaly ősszel ráleltünk egy olyan szakaszra, mely egy kis teherhordozó boltív alatt a falba berakott faragott köveket mutatott. Itt valóságos építészettörténeti „kincsesbányára" akadtunk, hiszen a kézi erővel történő falátvágás és a kövek kibontása nagyértékű, a XV. század második felére keltezhető gótikus zárókövekhez és bordatöredékekhez jutatott bennünket. Ez egyben megcáfolhatatlan bizonyítéka, hogy a Bethlen Gábor anyagi támogatásából végzett 1626-ban elkezdett újjáépítés - mint az írott emlék is megőrizte - nem állította vissza a Szent András templom belső gótikus szerkezetét. A hajóból a torony aj?J 233