Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - Földtulajdon Debrecenben a XVI–XIX. században

A birtokjogi állapotot tekintve, Debrecen határában már a XVI. sz. végén két jól elhatárolható területet különböztethetünk meg: 1. a város középkori települési magva körüli territóriumot és 2. az ún. zálogos pusztákat. Míg az ősi territóriumon a városi communitás jogi rendelkezése teljes, a zálogos birtokon lényegében a nemesi tulajdonjog rendelkezései érvényesültek. A zálogos pusztákon a földhasználathoz juttatott egyes polgároknak még korlátozott tulajdonjoga sem volt, ezek felett a communitás rendelkezett, hiszen a zálogösszegért ő vállalta a felelősséget. A birtokjogi szempontból történetileg kialakult ilyen kettősséget mutató határ egyik részén terültek el a háztelkek, a szőlők - amelyek közül a legrégebbiek a város nyugati oldalának homokos-agyagos területén voltak -, a szántók és erdők egy része és a belső legelő. A másik rész, a zálogos puszták, egy része szántó, más része legelő, a harmadik pedig erdő, a tisztásokon levő kaszálókkal. Bár a szántók szabadfoglalására van adatunk még a XVII. sz.-ból is,

2 meg kell állapítanunk azt, hogy a belső házastelek jogszerű tartozékaiként a communitás ingyen osztott művelés alá földet már a XVI. sz.-ban (legnagyobb részben az Ondódon és Cucán). Ezeket egy jóval később kialakult elnevezés szerint házutáni földeknek (terrae postfunduales) nevezték. „Házutáni földek", mert a belsőteleknek és háznak tartozékai s az ezekben való részesülés eleve csak a háztulajdonos concivisekre szorítkozott. Minden más címen birtokolt föld bírása és használata csak ideiglenes lehetett. Ilyen „házutáni földek" kiosztásáról az első adatunk 1571-ből való.

3 Az azután a földközösség gyakorlatából következett, hogy a communitás időről időre felülvizsgálta tagjait, hogy a birtoklás és használat követelményeinek megfelelnek-e. Ezért alakult ki a földek periodikus újraosztása. Előbb évenként, azután három évenként, majd később hétesztendős idő eltelte után újraosztották a földeket. A kiosztás állandó jellegűvé még a XVIII. századra sem lett. Nem volt állandóság abban sem, hogy ki-ki ugyanott kapja meg a földjét a következő ciklusra is és pontosan annyit, mint annak előtte. Számoltak a régi polgárok kihalásával, valamint az újonnan igényelt terület lassú növekedésével. Számításba vették egy-egy földrész kimerülését is. Tudunk arról is, hogy az újraosztást a communitás különböző okokból a megszabott határidő lejárta előtt soronkívül János: A földközösség megerősödése és bomlása a 18. században. (Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711-1790. szerk.: Spira György, Budapest, 1952.) - A debreceni földközösségre lásd Balogh István: A debreceni földközösség (Tiszántúli Mezó'gazdasági Kamara Kalendáriuma, 1943.) Ezúton is köszönetet mondok dr. Balogh Istvánnak adatközléseiért, értékes szempontjaiért és biztató támogatásáért. 2 A debreceni határra lásd Zoltai Lajos: Debrecen határának kialakulása és birtokainak megszerzése (Debreceni Képes Kalendárium, 1917), a szőlőskertekre Zoltai Lajos: A debreceni kertségek múltja (Debrecen, 1934). - Szabad földfoglalásra: Protocollum Politicum 1672. 382. és 1673. 502. Debreceni Állami Levéltár -Városi Levéltár. 3 1571-es városi statútumot kiadta Kolosvári-Óvári: Corpus Statutorum. III. k. (Budapest, 1892) 558. 22 ?}