Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - Földtulajdon Debrecenben a XVI–XIX. században

is eszközölte.

4 A kiosztásban minden concivis részesült, foglalkozásra és személyre való tekintet nélkül. Lakók és a „hóstátiak" - a város kerítésén kívül élők - a házutáni földek használatából ki voltak zárva. A kiosztás utca- és házsorban történt, miután az utcák küldöttei nyíllal sorsot húztak a sorrend megállapítására, így lett a kiosztott föld mértékegysége a „nyilas" melynek változó volt a területe és csak a XVIII. sz. végén állapodott meg 9000 D-ölben, azaz 5,6 kat. holdban.

5 Mivel a concivisségnek a belső házzal való rendelkezés mellett a másik legfontosabb külső kritériuma a közterhek vállalása volt, kialakult az a szokás, hogy a házutáni földeket az adó mennyiségével arányosan osztották ki. 1744-ből maradt ránk egy ilyen részletes szabályozás, mely megadja az évi adóhoz viszonyítva az osztható földmennyiség kategóriáit. A föld kiosztását végző küldöttek számára adott utasítás kimondja azt, hogy akik az elmúlt évekről a városnak valamivel tartoznak, azok nem kaphatnak földet. Érdekessége ennek az utasításnak, hogy lehetővé teszi a földosztást olyan „viskósok" - hóstátiak - részére, akik engedélyivel építkeztek, adót fizetnek és szekerekkel szolgálják a várost.

6 A házutáni földek az egyre ritkább időközökben való újraosztásuk mellett sem váltak a polgárok korlátlan tulajdonává. Elidegeníteni, elcserélni nem lehetett, bérbeadásról is igen ritkán tudunk. Használatában való bizonyos állandóságot éppen az jelentette, ami a kötöttséget is magával hozta, a ház után való föld a XVIII. sz. eleje óta mindinkább a háztelek külső járuléka, amelyhez minden háztulajdonos polgárnak joga van. A házutáni föld sorsa azonos a háztelek sorsával, ugyan azon kötöttségek alá vetve, amelyeket a statútumok a háztelekre megállapítottak. Mint említettük, a város határának a birtokjogi állapotot tekintve is, egy másik területe, az ún. zálogos puszták voltak. Ezeken szántót, legelőt és kaszálót biztosított a communitás az egyes polgárok számára dézsma vagy készpénz bér fejében, meghatározott időtartamra. Ameddig a használó a bért megfizette, használhatta ezeket a földeket. A részesülés nem volt polgárjoghoz kötve mint a házutáni földeknél. Az irányadó elv itt az volt, hogy „azon földeknek béribül kell kitelni minden fizetésnek; ha ki élni akarja, deponálja adaját s bírhatja; ha azt nem cselekszi, annak adják, aki leteszi érette az adaját".

7 Mivel ezeket a földeket pénzbeli ellenszolgáltatásért, cenzusért bocsátotta a communitás használat alá, nevük ké4 1692,1702 és 1714 évi statútumok kiadva uo. 701, 706. és 720. 5 Ház után való föld osztására lásd Protocollum Politicum 1669. 611. - A lakók és hóstátiak kizárására lásd Protocollum Politicum 1720.114. lapot is. - Az osztás kulcsára és rendjére lásd Zoltai Lajos: Debrecen a török uralom végén (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1904 évf. 180-181.) és Zoltai Lajos: Debrecen 200 év előtt (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1902). 6 Protocollum Politicum 1744.166. és köv. Debreceni Állami Levéltár - Városi Levéltár. 7 Zálogos pusztákon föld osztásra lásd Protocollum Politicum 1657.170,185. és 188. Debreceni Állami Levéltár - Városi Levéltár. - A részesülés irányadó elvére lásd Protocollum Politicum 1664. 282. - Zálogos pusztákon való dézsmaszedésre lásd Zoltai Lajos: Debrecen a török uralom végén 182.; fenti hivatkozásokat nyomtatásban uo. 180-181. C^ 23