Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban

Debrecen Dózsa nádor két fiának korszakában tovább lépett előre az 1290-es években megkezdett úton. Az 1350-es években egy innen irányított hatalmas ki­terjedésű uradalom központja. Dózsa fiai alatt is a keleti országrész egyik igazga­tási-törvénykezési helye, bár ebben a vonatkozásban a település fénykora Dózsa erdélyi vajdasága és rövid ideig tartó nádorsága alatt volt. Sem Dózsa, sem pedig fiai nem támaszkodhattak várakra, bár 1329-ben megkapták az adorjáni várnagy­ságot. Uradalmuk központjában, a régi kastélyban laktak. Annál is inkább, mert apjukkal szemben, úgy tűnik, szinte állandóan Debrecenben tartózkodtak. Az is­mert törvénykezési ügyekben többnyire alispánjaik jártak el. A kastély kibővíté­sét, kényelmesebbé tételét az ő idejük alatt fejezték be. Nyilván ott szállt meg Nagy Lajos király, aki felkereste Debrecent alattuk 1347-ben. 101 Jakab és Pál gon­dosan törődtek közvetlen belső szolgáikkal. 1330. február 17-én - feltehetően Debrecenben - kelt oklevelükben Mérő Pálnak és Andrásnak adományozták a bi­harmegyei Csalános és Léta közötti Dióstelek birtokot. Mindkét famulus már Dó­zsa nádort is hűségesen szolgálta. 102 Láttuk, hogy a posztókereskedő János ügyé­ben Jakab milyen keményen lépett fel atyafiával Semjéni Mihállyal szemben is. De Jakab feleségéről is tudjuk ugyanezt. 1326. március 25-én Debrecenből írt leve­let rokonának Kállai Egyed fia Iván mesternek, amiben kéri, utasítsa bagosi tiszt­jét, adassa vissza a Debreceniek tursámsoni jobbágyaitól a szomszédos erdőben elvett két ökröt, egy köpönyeget és két fejszét. 103 A település további fejlődésére - elsősorban a debreceni jobbágyok jogállapo­tára - nyilván nem maradt hatás nélkül Nagy Lajos királynak az az 1347. évi dön­tése, mellyel Dózsa fiát Jakabot és minden jobbágyát, tehát az uradalom tartozé­kainak jobbágynépességét is, kivette minden bíróság hatásköre alól. m A távolabbi rokon Péter fia Jakab nem nagyon szerepel forrásaink között. Feltehetően saját birtokrészén - Mesterfalván - lévő kúriájában élt. A Dózsa fiakkal az 1350-es évek derekán perbe keveredett, Jakab és Pál ugyanis meg akarták szerezni Péter fia Ja­kab debreceni birtokrészét. A váradi káptalan 1358. november 13-án az országbí­ró parancsából debreceni birtokuk ügyében Péter fia Jakabot és fiát Dávidot tör­vény elé idézte a Dózsa fiak ellen. Az egri káptalannál is panaszt tett Péter fia Ja­kab, de mint káptalan 1359. október 16-án kiadott okleveléből megtudjuk, elfo­gadta a nyilván kikényszerített birtokcserét. Debreceni részbirtokát átadta Jakab­nak és Pálnak. 105 Péterfia Jakab bizonyosan egy-két éven belül meghalt. Ezután 101 Anjou-kori okmánytár III. 427. 102 Anjou-kori okmánytár II. 462. 103 Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera Georgii Fejér I—XII. (Budae, 1829-1844) VIII/3.171. 104 Kállay-család levéltára I. 204. 105 Anjou-kori okmánytár VII. 490. - Debreceni Ref. Kollégium Nagykönyvtára. Kézirattár. R. 781. 5. és 6. - Péterfia Jakab és fia Dávid a Dózsa fiáktól Ernyefiaistvánpályija és Mojspályija fal­vakban - Hosszúpályi és Monostorpályi levő részeket kapta meg. f% 225

Next

/
Thumbnails
Contents