Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban

század második felében épült külön egyháza nyomán esetenként önálló falunak is tekintik. Ez a különállás a két, illetve később három debreceni részbirtoknak az 1290-1310 közötti összeépülésével, majd pedig végérvényesen Dózsa fiai idején az egész Debrecennek egy kézre jutásával meg is szűnt. A pápai tizedjegyzékek különböző évekbeni megnevezései, hol önálló „Szentlászlófalva", hol „Szent László egyháza", hol „Szent László egyháza és falva", hol pedig a Szent András egyházé mellett még egy „Debrecen falubeli" papját említve, mind a két következtetési sorba beillenék. Véleményem az, hogy ez a településrész is az I. Miklós comesé volt, de utána nem Rophoin, hanem I. András, majd Dózsa kezére került. Erre a birtokrészre értelmezzük az 1291-1294. évi Dózsa Debrecenje megjelölést. Figyelembe véve természetesen a korábban elmondottakat, hogy a család tagjainak jobbágyai nem szigorúan elválasztott, elhatárolt részeken éltek. I. Miklós - majd két fia, Rophoin és I. András részeit így feltételesen el tudtuk különíteni. De hol volt I. Péter, majd fia II. Péter és annak fia Jakab részbirtoka? A kérdést ott kell kezdenünk, hogy mindenképpen az 1310-1320 körül keletkezett Péterfia Jakab utca mellett. De nem attól keletre, hanem nyugatra. Azaz azon a kétségkívül XIII. század második felében már megépült településrészen, melyet Zoltai egy felvetése nyomán Balogh István és Sápi Lajos nem bizonyíthatóan egy önálló Szent Mihály nevű falu helyének jelöltek meg. Érvelésemet egy - Varga Antal által cáfolhatatlanul értelmezett - 1342. évi adat támasztja alá. Korábban azért keresték Dózsa részét - illetve már az apjáét, Andrásét - ezen a területen, mert a Mester utca nevében telepítőjének Dózsa mester (magister Dósa) nevének átörökítését látták. 1342-ben viszont a Dózsa fiaknak Tamás erdélyi vajda elleni birtokperében a Dózsa fiak háromszáz nemes tanúja között találjuk Péter fia Jakabot Mesterfalváról (Jacobus filius Petri de Mesterfolua). A tanúk mind a környező bihari és szabolcsi falvak nemesei voltak.

64 Mesterfalva falut sem korábbi, sem későbbi források nem említik! A perben tanúskodó Péter fia Jakab nem más, mint az 1278-ban meghalt I. Péter unokája, a Péterfia Jakab utca telepítője. Birtokrésze tehát - s így az apjáé és nagyapjáé is - a XIV. század eleji Debrecen északnyugati része, melyet délen a későbbi Hatvan utca határolt, az 1291-1294 közötti forrás Péter Debrecenje. Itt is ugyanazzal a differenciálódást vagy integrálódást mutató folyamattal állunk szemben, mint Szentlászlófalva esetében. A Mester utca környéki településrész esetenként önálló faluként szerepelt, Mesterfalva néven. Ez a valamikori önállóság maradt meg abban a vonatkozásban, hogy Szilágyi Erzsébet, a város földesúrnője 1466-ban a Mester utcai polgároknak külön, Pál napja körül tizenöt napig tartható 64 Az egri káptalan 1342. május 31-én kelt jelentését lásd Anjou-kori okmánytár I-VII. (Szerk. Nagy Imre, Tusnádi Nagy Gyula, Bp. 1878-1920) IV. 226. s köv. Péter fia Jakab Mesterfalvárói a 230. oldalon. Közvetlenül Zelemér-i János fia Péter és Fegyvernek-i László fia Tamás mellett sorolják. Zelemér elpusztult falu a mai Hajdúböszörmény határában, Fegyvernek Szabolcs megyei falu Debrecentől nyugatra feküdt, Debreceni Dózsa 1311-ben kapta adományba a királytól. 208 f^