Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban

vásárt engedélyezett.

65 Ez a településrész nyilván korábban is élt ezzel a joggal. A Csapó és Cegléd utcáknak ugyancsak volt külön vásártartási joga. Láttuk, hogy az 1291-1294 közöttre keltezhető' tizedjegyzékben Rophoin, Dózsa és Péter Debrecenje együttesen az egyik évben 127, a másik évben 70 kepe tizedet adott. A püspök ezenkívül pénzben fél márka szeretetadományt kapott. A tizedjegyzék hiányos, csak két esperesség püspöki tizedét és három esperesség papi adóját tartalmazza, de a tized mértéke alapján így is a váradi egyházmegye öt legnépesebb településeinek egyike Debrecen. Papi adójánál többet - egy márkát - az egész bihari esperesség területéről csak a szentjánosi apát és plébános fizetett együtt.

66 Debrecen lakóinak számát ez időben több mint félezerre tehetjük. Tehát jelentős kellett legyen az 1270-es években a falu népességi, gazdasági-társadalmi fejlődése. Ezt egy 1299. évi hatalmaskodási eset bizonyítja is. Ez évben Rophoin bán falujukba hazatérő debreceni jobbágyait Aba nembeli Gyöngyös-i János fia, László fényes nappal Kakát (a mai Kunhegyes) mellett megtámadta. Közülük hármat megöltek, hatot megsebesítettek és 200 márka értékű áruikat elrabolták.

67 Ez az 1299. évi adat vet valamelyes fényt arra a jelentős fejlődési folyamatra, melyet - a kor általános tendenciáit ismerve - nem foghatunk rövidebbre, mint kéthárom évtized. A falu már kiemelkedett a környék települései közül az 1270-es években, amikor Debrecen földesurai I. Miklós és I. Péter voltak. A népességi és gazdasági fejlődés együtt járt a társadalmi munkamegosztás differenciáltabb jelentkezésével. Ennek egyik lényeges eredménye, hogy a XIII. század végén Debrecenben már kereskedő jobbágyság volt. Mégpedig olyanok, akik nem kis értékű áruikkal vásároztak, hiszen abban az időben 80-100 márkáért meg lehetett venni egy kis falut. Bizonyos, hogy az ilyen mértékű gazdasági-társadalmi fejlődést azoknak a kereskedő-iparűző hospeseknek a birtokos család általi idetelepítéséhez kell kapcsolnunk, akikről a XIV. század harmincas éveiből már okleveles adatunk is van. Úgy vélem, hogy ennek a fejlődésnek a felgyorsítója Rophoin bán volt. Lássuk Debrecen kiépülését a XIII-XIV. század fordulójától. A népesség 1270 utáni gyarapodása, a XIII. század végétől kereskedő jobbágysággal és feltehetően már ekkor iparűző hospesekkel rendelkező falu gazdasági-társadalmi fejlődése együtt járt új utcák betelepülésével és új központ megteremtésének szükségességével. Ennek tervszerű kialakításában a Debreceni család mindegyik tagjának része volt Rophoin bántól a távolabbi rokon Péter fia Jakabig. Az eddigi kutatás Zoltaitól kezdve egyetértett abban, hogy a XIII. századi falvak, szerintem faluré65 A Mester utcai utcabíró, utcatizedesek és polgárok kérésére Szilágyi Erzsébet 1466. november 15-én Debrecenben kiadott oklevelét lásd HBmL. IV. A. 1021/a. Meo. 45. 66 Lásd 42. jegyzetben idézett forrást, valamint Bunyitay i. m. I. 155. s köv. III. 1-5. és 223., valamint Györffy i. m. 583. s köv. Utóbbinál Debrecen püspöki tizede az első" évben 127 kepe helyett csak 90 kepével szerepel. 67 A hatalmaskodási esetet leírja Lampert országbírónak a per során elhalt Gyöngyösi László testvére, Sámuel ellen hozott 1322. július 15-én kelt ítéletlevele. Lásd Anjou-kori okmánytár II. 28-35. ?5 209