Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban

mélységéig terjedt. Sem a sárga agyagban, sem a fekete kotus rétegben semmilyen XVIII. századi vagy korábbi leletet nem találtunk. Hogy a felszíntől számított 240-270 cm mélységben sem lelet, sem valamilyen múlt század előtti objektum nyoma nem került elő, két dolgot bizonyít. Először is azt, hogy a mi korunkban szanált házak építésekor az alapárok, illetve a pincetömb kiemelésével a XVII-XVIII. századi réteget jóformán eltüntették. Pedig erről a területről igen értékes lelet került elő, 1911-ben. Telegdi György akkor Egyház tér 2. számú háza (később Kálvin tér 2.) udvarán leltek csatorna ásásakor egy aranyozott, domborított, illetve vésett díszítésű ezüst poharat. A pohár kuppa része és kosara belül is aranyozott, belül a kosár aljában gombszerűen kiképzett domborított lemezen körvonallal övezett vésett felirat: VILLÁS ANDRÁS ANNO 1643. A források Villás nevű ötvöst nem ismernek, de ilyen nevű család főbírót is adott Debrecennek a XVII. század elején. A telek, ahol a poharat lelték, nem az övék volt. Készítőjét viszont felismerhetjük a telek 1626-ban bejegyzett két tulajdonosa, Szíjgyártó István és Gyursa István ötvösmesterek egyikében.

3 A korábbi leletanyag hiánya azt is bizonyítja, hogy területünkön a XVII. századdal kezdődő feltöltődés jóval nagyobb, mint gondoltuk. Nagyobb mint a város déli területén. A Nap utcán például évekkel ezelőtt 2,4 méter mélységből XIII. századi (!) edény került elő. Az általunk észlelt nedves, fekete kotus talaj pedig azt is bizonyítja, hogy a XVIII. század második felében olyan magas volt a talajvízszint, hogy ennek a rétegnek az eltalajosodását elindította. Adatunk van arra, hogy az András templom környékén az utcák szintje annyira feltöltődött, hogy tavasszal a padlón át feltört a talajvíz, a nyári kiadós esők után pedig a víz elöntötte a templom belsejét. 1792-ben ezért rendelkezett úgy az egyház, hogy az András templom padlóját emeljék feljebb egy sing-gel (62 cm).

4 A fent elmondottak alapján tettem az illetékeseknek javaslatot arra, hogy a területen később talajmintavevő géppel fúrjunk néhány ponton az általunk kutatott 2,4-2,7 méternél mélyebbre. Az így nyerhető vizsgálati anyagból esetleg hasznos következtetésekre juthatunk a terület XVII. század előtti rétegeire vonatkozóan.

5 Természetesen fennáll annak a lehetősége is, hogy egy nagyobb mélység elérésével sem jutunk a régi kastély XIV-XVI. századi fennállása korának rétegeihez. Zoltai Lajos már 1934-ben igen nagy valószínűséggel meghatározta, hogy az 1565ben porrá égetett, árokkal kerített régi kastély a Csapó utca 14., 16., 18. számú telkén állhatott - a telkek északi felében. A Déri Múzeum nagy várakozással figyelte 1936-ban a Csapó és a Vár utca sarkán épített úgynevezett Wiener-bérház alapozási munkáit. A földmunkák során viszont semmi sem került elő a valamikori alapfa3 Az ún. Telegdi-féle pohár leltári száma III. 1911. 14. - Mesterjegye nincs, meghatározását lásd Zoltai Lajos: Ötvösök és ötvösművek Debrecenben (Debrecen, 1937) 72. 4 Balogh István: A debreceni Nagytemplom, i. m. 12. 5 A Kálvin téri szanált házak helyén folytatott gépi kutatásra lásd Módy György jelentését, Déri Múzeum Régészeti Adattára. H l57