Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - Földesúri kúriák és várkastélyok Debrecenben

Kádas utcát (a mai Arany János utca). 1670 körül osztották ki a Kis Uj utca (mai Simonffy utca) telkeit. Részletes adataink nincsenek, de a fentiekhez hasonló módon a tanács irányításával alakították ki a Kandia utcát (1629), a Kasza-közt (1629). Az utóbbi mellett az itteni kertekből 1657-ben új házhelyeket osztottak. 1628-ban írnak először az Olajos utcáról (mai Veres utca) és 1651-ben az Oláh utcáról (mai Lórántffy utca). A régebbi ún. derék utcákat, de az újonnan telepítetteket úgyszintén, közök, sikátorok kötötték össze. Ezekből a XVII. század végén újabb mellékutcák alakultak.

11 A XVI-XVII. századból vannak adataink a város körüli kertekről, így a Tócó melletti kertről 1566-ból, a Szent Miklós utca végén lévő szőlőskertről 1573-ból, a Német utca végén lévőről 1594-ből, a boldogfalvai kertről 1629-ből, a Hatvan utcai kertről 1666-ból, hogy csak a legkorábbiakat említsem. Gyakran megtörtént, hogy a kertek rovására hosszabbították meg az utcákat, amint erről 1671-ből értesülünk a Péterfia, Csapó és Cegléd utcák esetében. Ezután nem sokkal hét kapu: a Miklós, Hatvan, Mester, Péterfia, Nagy Csapó, Szent Anna és Várad utcai, valamint hét kisajtó: Német, Mester, Csemete, Nagy Csapó, Cegléd, Belső-Boldogfalvai és Várad utcai nyílt a város kerítésén. A városárkát és kerítését többször változtatták, mégpedig kitolták a házastelkek ilyen irányban történt szaporításakor. Mivel azonban Caraffa sarcolását követően a házak százával maradtak üresen, 1696 nyarán ellenkező rendeletet hozott a tanács: a város árkát beljebb kell hozni, és a kívül rekedt házakat el kell bontani.

12 A házak négyötöde a XVI-XVII. században is rakott, vert, vályogfalú vagy faház volt. Többségükben szoba, szabadkéményes konyha, kamara volt, eresze oszlopon nyugodott. A jobb módúak házában 1600 körül két-három szobát találunk. Forrásainkban a szoba szót a ház szóval felváltva találjuk: első derék ház, hátulsó ház, első öreg szoba, hátulsó kis szoba, felső ház stb. A pitvaros konyhában volt katlan és üstház. A kamara nemcsak élelmiszereknek, hanem háztartási eszközöknek, műhelybeli szerszámoknak is helyt adott. A gazdagabbaknál két, három kamara is volt. A legrégebbinek ismert házak azt sejtetik, hogy túlnyomólag nyergestetővel építkeztek, de volt üstökös, másként kanfaros házfedél is. Csak a téglaházak teteje volt zsindellyel fedve, az egyszerűbbeké nádból készült. A melléképületek tetejét náddal vagy zsúppal borították. A házak döntő többsége nem boltozott, hanem gerendás. Pincét is csináltak tégla boltozás nélkül, gerenda tetejjel. A fa- és vályogházak belseje keményre döngölt agyagos ún. fődesház volt. Tégla vagy deszka padló csak a földszintes vagy emeletes téglaházakban volt. A XVI. század második feléből ránk maradt becsű- és egyezséglevelek sok tornácot, tornácos lakóházat említenek. Az udvarban állott a sütőkemence, melyet a XVI. 11 A járásokra és tizedekre Zoltai Lajos: Debreceni utcakapitányok, tizedesek és tízházgazdák = Debreceni Szemle 1939. 3. sz. klny. A sorolt utcákra Zoltai: Települések, i. m. 19-20. 12 Zoltai Lajos: A debreceni kertségek múltja (Debrecen, 1934) passim. €^ 141