Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - Földrengések a régi Debrecenben

öldrengések a régi Debrecenben A tavaly nyári peremarton-berhidai földrengés nemcsak a természeti csapás által sújtott terület lakosságát, intézkedésre illetékes hatóságait érintette - a mentéstói az újjáépítésig -, hanem az egész ország közvéleményét is. Az aggodalom, a féltő érdeklődés, a segítőkészség ébredt fel mindnyájunkban. Az 1985-ös esztendő amúgy is sajnálatosan bővelkedett világszerte a szerencsésebbnek számítható kimenetelű esetektől a nagymértékű és rettenetes következményekkel járó katasztrófákig: földrengések, vulkánkitörések, árvizek, szökőár, gátszakadás, több országon átcsapó pusztító hurrikánok. Az elemek vad tombolását elszenvedetteken kívül másokban is érthető módon szaporodtak fel mindenütt a kérdések, mennyiben lehet előre jelezni ezeket az emberéletet s a természetet, valamint a kis nyaralóktól vagy csónakházaktól a nagyvárosok lakóépületeiig, gyártelepeiig minden emberkéz teremtette értéket, termelőeszközt pusztító csapásokat. Lehet-e egyáltalán és hogyan, miként előre tervezni a védekezést, a mentést, amikor már erre kerül a sor. Figyelmem így fordult a régmúlt, de éppen csak a múlt század városunkat sem kímélő megpróbáltatásai közül a földrengésekre. A földindulásra, ahogyan a magyar nyelv akkoriban nevezte az árvíznél és tűzvésznél is váratlanabbul, így alattomosabban az emberre törő csapást. A XV. század végétől a tűz számtalanszor pusztította Debrecent, hogy azelőtt hányszor, nem tudjuk. Adataink csak az 1480-as évektől vannak. Hol a vigyázatlanság, a hosszú ideig tiltott pipázás is, hol sokkal kevesebb esetben a gonosz indulatú gyújtogatás hamvasztotta el a város kisebb-nagyobb részét. Az 1802. június 11-i nagy tűz emléke élete végéig elkísérte azokat, akik átélték. Közismert, hogy a századokon át uralkodó építkezési mód, illetve maguk az építési anyagok: szalma-, nád-, zsindely-, zsúptető, vályogtégla falazat, de különösen is a belsőségi portákon nagy számban megtalálható istállók, ólak, szérűskertek, széna- és szalmakazlak igen veszélyesek voltak mind a tűz kitörésére, mind gyors terjedése tekintetében. Földrengésre vonatkozóan az első általam ismert adatot a városi tanács 1631. évi jegyzőkönyvében találjuk meg. A július 10-én tartott ülés ügyintézésének határozatai feljegyzése után Pro memoria cím alatt írta be a jegyző, hogy Debrecen népét rettegés töltötte el az aznapi szokatlan hevességű villámlás, mennydörgés és mennykőhullás miatt. A villám belecsapott a templom tornyába (az akkor C^ ÍM