Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Ady és Debrecen (1977)

ADY ÉS DEBRECEN 1909-es Önéletrajzában visszaemlékezve fiatalkori magára, így vall Ady: „Debrecenből, ahol nem igen akarták látni bennem még a Csokonai legpicinyebb öccsét sem, s ahol első verses könyvem megjelent, Nagyváradra mentem újságírónak. Ez a nyugtalan, zsidós, intelligens város sok mindent átformált bennem, amit a falu, Nagykároly, Zilah és Debrecen, tehát a falu formált..."

1 Pontos szavak, lényeget takarók, s mégis Adyra oly jellemző módon - arra ösztökélik a történészt, a város és a költő viszonyát kutatót, hogy vizsgáljon felül egy „ad acta" tett vélekedést: mindig negatív előjellel szerepel-e a cívisek városa a költő eszmerendszerében? Mert miről is van szó a fentebbi idézetben? Arról, hogy a „falu" valamit feldajkált, megformált benne, amit a „város" nyüzsgése másmilyenné gyúrt. Vagyis a „város" ugyanazon összetevőket másképp használja fel, másképp asszimilálja, kombinálja, s ezzel szinte kényszerít a másfajta eredmények levonására. Ám ugyanakkor, mikor a két pólus ható- és vonzáskörét szinte geometriai pontossággal határozza meg a költő, utal arra is, hogy azok legalábbis számára - elképzelhetetlenek egymás nélkül, mert történetileg kapcsolódnak. Az Önéletrajzzal azonos alkotói periódusban született vers A Maradandóság városában - további eligazítónk a kérdésben. Ebben az időjátékos versében - megkettőzött énjét vetítve ki - arról vall a költő, hogy az addig egymástól függetlennek érzett két hatás, két kultúra - a maga számára is meglepő módon, s titokzatosan - összefügg, egymásba játszik. A vers - Kölcsey módján - mintha „épen maradásról" szólna, erkölcsi megtartó erőről, s nem „veszteg maradásról". Az ,,-andó" képző legalábbis erre 1 Ady Endre: Önéletrajz. Nyugat, 1909. 1.512.