Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Ady és Debrecen (1977)

enged következtetni, egyúttal azt is jelentvén, hogy az állóvíz a „faluban" is megindult, történni fog valami. Állítás-tagadás: e város és a költő kapcsolatát vizsgálók is két csoportra oszthatók. Az egyik fél elutasítja, tagadja a város szerepét a költő fejlődésében, s vizsgálataiból ki is rekeszti azt (Schöpflin, Hatvány, Király István

2

), a város jó ismeretében nyilatkozók pedig apologeták (valljuk be, a két világháború közti szellemi mozgalmak, elsősorban az Ady Társaság eredményeinek birtokában - nem minden jog nélkül), gondoljunk csak Gulyás Pál, Juhász Géza, és Tóth Béla

1 dolgozataira. Sajnos, a mindkét fél szempontját érvényesíteni igyekvő Bóka László monográfiája

4 harmadába szakadt, s csak sejteni lehet, hogy bontotta volna ki az 1903 utáni korszakban az életműből a - jobb szó híján mondjuk így - debreceniséget. Tény azonban, hogy azzal a merészséggel, dinamizmussal, mellyel Ady egymásba játszatta a „két kultúrát", amellyel maga tekintette újra meg újra át életét, amit követel, sőt provokál a történészektől - mindmáig nem találkozhatunk literatúránkban. í. Ady Debrecen-képe lélektanilag motiváltan, jól követhetően kudarcok eredményeképpen alakult ki. Már 1896-os tartózkodásakor idegenül érzi magát a városban. Az akadémiai tanári kartól az oktatás skolasztikus jellege, megkésett racionalizmusa idegeníti el, társaitól vidékies félszegsége, mindkettőtől viszonylagos tájékozatlansága a politikai, társadalmi-társasági és kulturális életben. A mulatozásokban keres kiutat, az egykori eminens diákból közepes jogászocskává lesz, a költői próbálkozások hiánya pedig arról tanúskodik, hogy - korábbi írói ambíciói dacára - a főiskolai mezőnyben meg sem meri próbálni erejét. Pestre tehát tüskével távozik, de ez a tüske egyelőre csak arra emlékezteti, hogy újra meg kell próbálnia meghódítani Debrecent (jóllehet Mi köt ide? című versében pontosan érzékeli helyzetét). Erre vall, hogy egy csendes, külső történésben és írói próbálkozásokban eseménytelen esztendő után a városba visszatérve, s újra beiratkozva a jogra, nagy energiával veti bele magát a diáktársadalmi életbe. Mintha csak az első ittjártakor ezt a dobogót 2 Schöpflin Aladár: Ady Endre. Bp., 1934.; Hatvány Lajos: Ady. Bp., 1959.; Király István: Ady Endre I. Bp., 1970. 3 Lásd pl.: Gulyás Pál: Tíz év Ady nevében. Protestáns Szemle 1939/7.348-359. és Költők sorsa Debrecenben. Debrecen-Kassa, 1940.; Juhász Géza: A magyar szellem vándorútja. Db., 1938.; Tóth Béla: Ady és Debrecen. Debreceni Szemle, 1943/4. 4 Bóka László: Ady Endre élete és müvei. I. Bp., 1955.