Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)
Ady és Debrecen (1977)
képviselőitől4 . Ez a napi politika érdekeit tekintve jogosult eljárás, de nem egészen takarja a valóságot. Debrecen a századforduló táján már korántsem az a homogén egység, mint ötven éve Petőfi idejében. A vidékiek olyan tömegben költöznek a városba, hogy kétszeresére duzzad a lakosság, az őstermelők rovására nő az iparos-kereskedő réteg, nagy ütemben fejlődik a gyáripar - mindez megváltoztatja a város gazdasági, szociális képét. Átalakul a korábban még egységesnek mondható, protestáns alapszínezetü kultúra: a gazdasági, politikai, párt- és osztályérdekeknek megfelelően tagozódik. A különböző arcélű periodikák együttesen hü tükrei ezeknek a változásoknak. Fenntartóikat képviselik minden ügyben - így az Ady-vitában is bár kétségtelen, hogy állásfoglalásuk viszonyítási alapja többnyire a Csokonai Kör mérsékelt liberalizmusa. Az Ady-recepciónak három szakaszát különíthetjük el Debrecenben. Az első periódusra a Csokonai Kör nyomja rá bélyegét - a Versek kiadásának, Ady köri felolvasásának időszaka ez, s tart az első váradi támadások megindításáig. A lapok ekkor még kizárólag dicsérőleg említik a költőt (nem véletlenül, hiszen az abszolút tekintélyű Kör ültette asztalához), s bár igaz, hogy az afféle jelzőknek, mint „tehetséges", „nagyreményű" nem szabad különösebb jelentőséget mlajdonítanunk - mégis feltűnő, a „kritikai" hang egyneműsége. Ez két dolognak köszönhető. Az egyik: a jó cimborának jár ki, aki hajnalba veszően darvadozik az éjszakában 25 , a másik: annak a poétának szól, aki még közelebb kW Ábrányihoz, Szabolcskához, mint a későbbi Adyhoz. Mindenesetre érdekes, s a későbbi Adyra is jellemző megjegyzést tesz egyik kollégája a Versek kötetről írván: „Erő, tömörség, színgazdagság, mély tartalom, a szín és fonna művészi kezelése bilincselnek le bennünket a versek olvasásakor" - írja és két lényeges vonást emel ki Ady poéziséből: a feltétlen őszinteséget és idealizmusát. 26 A második szakasz Ady fogadtatásában egy meglehetősen rövid, de annál viharosabb időszak. Az első váradi polémiákkal indul, 1904 végéig tart, s A zsíros város című cikk körüli vitákban csúcsosodik. Az eddigi egyetértést - a költő és a város között - a teljes ellentmondás váltja fel. Jó szerencse, hogy Ady támadását Zoltai Lajos fogja fel először, a vitának az ő komolysága adja meg alaphangját 27 , az ő módszerét érvényesítik a későbbiek során Sipos Béla 2 *, Móricz Pál 29 és Rudnyánszky Gyula 30 is. 24 Dyb.: A hétről. Debreczen, 1899. április 29. 25 lásd: (?): A poéta haja. Debreceni Hírlap, 1899. január 19. és (?): A boldogság - örök nyugalom. Debreceni Hírlap, 1899. január 23. Humoros írások a bohém Adyról 26 Szirén (Szini Péter): Ady Endre: Versek. Debreceni Ellenőr, 1899. augusztus 19. 27 Zoltai Lajos: Várad és Debrecen. Válasz a Nagyváradi Naplónak. Debreczen, 1902. augusztus 9. 28 (s. b.) (Sipos Béla): Debrecen. Debreceni Újság, 1902. augusztus 26. 29 Szabad Hajdú (Móricz Pál): Nagyváradi acsarkodások Debrecen ellen. Debreczen, 1902. augusztus 26.
