Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)
Ady és Debrecen (1977)
néhány ritka kivételtől eltekintve eztán csak általános kérdések példájaként jelenik meg. Ha a városról ír, tulajdonképp azt a problémát feszegeti, amit a magyar élet egésze szempontjából jelent a Tiszántúl metropolisza - kálvinizmusának kérdéseit. A protestantizmus számára nem vallás: morális tartás, amely nélkülözhetetlen minden továbblépéshez. „A protestantizmus nem a ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes világfelfogások közül való" - írja még 1902-ben. - „A hadakozó, szabad és gondolkozó élet - az én hitem szerint a protestantizmus s ennek az életnek mindenben és mindenütt meg kell nyilatkoznia." 20 Hasonlóan fogalmaz élete végén is - éppen egy debreceni ügy kapcsán (a diákság Rákosi Jenőt támogatja): „Az én kálvinizmusom megmarad, mert adott energia halálig, de undorral vagyok mindenkihez, kik kaphatók, gyávák, bölcsek vagy hallgatók az én felekezetemből." 21 Azaz Debrecent protestáló magatartásának újrafelvételére bíztatja. 1905-tel - a közvetett megnyilatkozás formájaként - újabb tényező lép városértékelésébe: Csokonai. Diákkori kudarcos énjét vetíti száz évvel korábbra vissza, a példától kíván erősödni 22 , tudatosan vallja Vitéz Mihály örökösének magát (Csokonai Vitéz Mihály, Vitéz Mihály ébresztése című verseiben). Ehhez a problémakörhöz kapcsolódik - líraian A Hortobágy poétája, vádolóan A Délibáb üzenete, s mintha csak a zseniális kamaszt, a garabonciás préceptort kutatnád Maradandóság városában sorai között is. Az őskeresés mindig bizonytalanságot takar. Amíg példájától erősödik Ady -úgy válik múltbanézőbbé, kisebb türelmetlenségűvé és megértőbbé Debrecennel szemben. Szép bizonyítékai ennek Oláh Gábor-tanulmányai 23 , s két debreceni felolvasása. Nem tartjuk véletlennek, hogy rajongóin kívül a Csokonai Kör hivatalosai is barátsággal fogadják ekkor. Kölcsönösen felismerik: ha küzdő társakká lenni nem is tudnak - tisztelhetik egymás munkáját. IL Debrecen Adyval szembeni magatartásának megítélése, a fejlődésvonal megrajzolása, s annak a költő vélemény-nyilvánításaival való párhuzamba állítása nem egyszerű feladat. Ady ugyanis nem disztingvál: a várost azonosítja vezető rétegével a cívisekkel, az érdekeiket képviselő, velük összefonódott polgársággal, a virilisekkel, s ha valami megkülönböztetést tesz, az legfeljebb annyi, hogy az újságírókat különválasztja a szellemi élet egyéb 20 (ae.): Irodalmi reakció. Támadás Erdős Renée ellen. Nagyváradi Napló, 1902. november 26. 21 Ady Endre: Az én kálvinistaságom. Nyugat, 1916. I. 378. 22 Ady Endre: Csokonai Vitéz Mihály. Budapesti Napló, 1905. május 21. 23 Ady Endre: Az élet lobogója alatt. Oláh Gábor verses könyve. Nyugat, 1909.1. 105.; Ady Endre: Szegény Oláh Gábor. (Oláh Gábor: Szegény magyarok. Regény.) Nyugat, 1914. I. 497.
