Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)
Ady és Debrecen (1977)
társai emlékei alapján beszámol a főiskolai mozgalmak új eseményeiről és üdvözli a kollégiumi diákság határozott liberális fellépését - a váradi joghallgatókat ítéli meg egyszersmind: minden esetben a tiszta szabadelvűs ég vezérli, sosem pozíciókat véd 17 . A szabadelvűs égnek ez az állandó igénye eredményezi majd, hogy túlláthasson egyéni sérelmein, s személyes tapasztalatait is felhasználva immár apropótól függetlenülve nyilatkozhasson meg Várad és Debrecen kérdésében, közvetett módon, majd általánosítva. A nagy vízválasztó ebben a tekintetben A magyar városok című tervezett sorozata. 18 Ezekben a cikkekben fejti ki Ady először tételesen a magyar fejlődésről vallott nézeteit. Állításainak két sarkalatos pontja van. A jövő szerinte csak a városi fejlődés keretében képzelhető el, s ezt a jövőt is elsősorban azok a városok ígérik, amelyek nagy harc árán bár, de magukba olvasztották az idegen elemeket. A sorozat második darabja A zsíros város címmel jelent meg 19 , s Debrecenről szól. Legfőbb vádja a város ellen - a bevezető cikk szelleméhez méltóan - hogy bizony falu ez a város, begubózik, elzárkózik mindenfajta külső hatás elől, nem csoda, ha egykori dicsőségéhez mérten ereje rohamosan hanyatlik. Számos példája van ennek - mondja: a főiskola gyengesége, az intelligencia hiánya, üres Kossuthpártiság, ál-Csokonai kultusz, a büszke magyarság-tudat, gőg és a vegyes lakosság közti ellentmondások, az egyház elerőtlenedése, stb. És itt rátér mint már korábban többször is - a legátfogóbb debreceni probléma fejtegetésére: „A várost színmagyar kálvinizmusa szinte predesztinálta a szabad szellemre és a haladásra. De predesztinált legfőképpen ez a város a tüzes, erős, hódító, magyar hatásra... Kultúrájával, vagyonával, reá kellene feküdnie az ország harmadrészére. És?..." - Majd sorjázni kezdi Zoltai Lajos munkái alapján a bizonyító adatokat sajátos módon, sajátos egységben csoportosítva. A felzúduló vitában, - melyben Zoltai, Móricz Pál, Sipos Béla, Rudnyánszky Gyula teszik le voksaikat Debrecen mellett - Ady alul marad. Állításai bizonyítottan sarkítottak - Nagyvárad vonatkozásában történetietlenek is - s ezen az sem enyhít, hogy Ady bátran magára veszi ennek a vádját. A cikksorozat abbamarad. Mégis, valami olyasmiről van itt szó, amit költői kategorikus imperatívusznak nevezhetünk: az igazat mondd, ne csak a valódit! A tények szabadon kezelése ellenére a fejlődésvonal megrajzolásában Ady feltétlenül biztosabb ellenfeleinél. Nem csupán a tényeket látja, de a mögöttük dolgozó erőket is, - mintha panorámaként terülne el előtte a város. Ez azt is jelenti, hogy személyes érdekeit, sértettségét, ha nem is sikerült felednie, magasabbról tekinti azokat. Polémiáiban Debrecen 17 ac: A debreceni határozat és a nagyváradi jogászok. Szabadság, 1900. október 5. 18 (ae.): A kultúra ígéretei. A magyar városok. Nagyváradi Napló, 1902. július 25. 19 (ae.): A nagyvárosok. A zsíros város. Nagyváradi Napló, 1902. augusztus 1.
