Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)
Ady és Debrecen (1977)
kerül sor, melynek következményeként állításai visszavonására kényszerítik. Alighanem ez az affér is sokban hozzájárult ahhoz, hogy Ady távozzék, s keserű szájízzel váljék meg Debrecentől. Vagyis - utolsó mentsvárában, az újságírók között is - ugyanazokba a falakba ütközik Ady, mint a Kollégiumban a tanárok, majd a diákok körében, ugyanazokba, mint a város mindennapi életében: a hagyományokba, a kialakult rendbe. Kudarcai okozzák, hogy Debrecen-ellenességének végül kialakul egy olyan érzelmi alapja, mely mindaddig megmarad - meg kell maradnia - míg azonos erősségű ingerek ellensúlyozni, kompenzálni nem képesek azt. Ady nemcsak Várad magasából látja kritikusan a Hortobágy-széli életet. A Debreczenhçz való átszerződésétől kezdve (1899. április 25.) válik élessé a hangja a várossal szemben. „Debrecenben azt tartják, hogy ami új, azt más próbálja ki. Ha beválik, mi is elfogadjuk!" - írja gúnyosan a szecesszió helyi fogadtatásáról 11 , s a Váraddal való összevetésekben sem a cívisváros javára ítél. A szellemi intelligenciát illetőleg (ezen újságírókat ért) - vallja - körülbelül félszáz év lemaradása van Debrecennek a szomszédvárhoz viszonyítva. 12 Vagyis csíráiban már itt is felbukkannak azok a gondolatok, melyek a váradi polémiákat s a későbbi sommás véleményeket mozgatják: a város bizalmatlansága mindenfajta újítással szemben, túlságos fontolva haladás, a mozgékony újságírói gárda hiánya, a szabad szellem, a művészetek és a művészetpártolás területén való elmaradottság. Váradra távozása (1900. január 1.) után jó ideig - érthető módon - a személyes vonatkozások határozzák meg Debrecenhez való viszonyát. Bírálatai minden áttétel nélküliek, egy-egy eseményhez fűzött reflexiók, direktek, egyenes vonalvezetésűek, csattanósak. Hangjuk a Debrecenben megütöttet folytatja, de sértettsége magasra csapja indulatait, s állításai erősebbek: már nemcsak debreceni, váradi adatokkal is alá tudja azokat támasztani. Mint a debreceni ügyek referense, lapjaiban figyelemmel kíséri s rendszeresen recenzálja Debrecen sajtóját, s szinte nem mulaszt el alkalmat Várad javára a két város összevetésére, akár a Dankó-hangversenyeket látogató közönségről 13 , akár a képkiállítások rendezéséről legyen szó.' 4 Gúnyosan nyilatkozik a cívis város szépirodalmi lapalapítási kísérletéről 15 , s még akkor is, mikor valamely kulturális eredményünket dicséri meg, - nem mulaszt el egy-két oldalvágást tenni 16 . Mégsem mondható - egyéni sérelmei ellenére sem - elfogultnak, bár objektívnek sem. Mikor pl. egykori diák11 Dyb.: A hétről. Debreczen, 1899. április 29. 12 Dyb.: Magunkról. Debreczen, 1899. május 4. 13 - : Jó vicc. Szabadság, 1900. augusztus 29. 14 - : Hétről hétre. Szabadság, 1900. november 25. 15 - : írók, kik nem írnak. Szabadság, 1901. január 12. 16 -: Debreceni színészet. Szabadság, 1901 .január 29.;-: Tóth András. Nagyváradi Napló, 1901. június 20.
