Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)
Ady és Debrecen (1977)
szemelte volna ki magának (a módszeres tanulással való próbálkozása most is eredménytelen). De mint Kovalovszky kutatásai nyomán tudjuk, valaki mindig elébe vág, 5 neki csak a másodhegedűs szerepe jut, s ez Zilah óta ébredező zsenitudatát rendkívüli módon bántja. így van ez a Főiskolai Irodalmi Társulatban is, ahol a jobban alkalmazkodók, olyanok kerülnek elébe, akik jobban tudják a penzumot, simábban illeszkednek a fennálló keretekbe, s irodalmi énjük nem lóg ki a hagyományok sorából. Ha verselnek - alkalmilag teszik, rendszerint ünnepekre, s kothurnusban. Mivel visszafelé, a jogászság felé már nem vezet út számára, Ady újabb kompenzációs lehetőséget keres, és meg is találja a kor legszabadabb megnyilatkozási módot kínáló területén, az újságírásban. Megfigyelhetjük, hogy mindig a szabadabb szellemű lapokat választja. A tanári kar ellenőrzése alatt álló Főiskolai Lapoktól így kerül a balközép Ellenőrön és Reggeli Újságon át a Független Újsághoz, majd a konzervatív, de legjobban szerkesztett Debreczenhez. De kezdeti feloldódás után, - amikor felszabadultságát olyan kvalitásos cikkek jelzik, mint a Katonák színibírálása, a Budapesti Egyetemi Körrel folytatott polémiája 6 - az újságírók között is erős falba ütközik. A város újságírása ekkor kettős arcú. Egyfelől bizonyos konzervativizmus, tanáros pedantéria jellemzi (a legalaposabb cikkeket tanárok, lelkészek írják), másfelől szabadszájúság, melldöngetés, hordószónoki póz a meghatározója. Mindkét irány megegyezik azonban abban, hogy - bármilyen ügyről legyen is szó - kifelé feltétel nélkül védik a várost, bírálataik pedig zárt ajtók mögött maradnak, csak a felszínt s nem a lényeget érintik. Mondanunk sem kell, hogy egyik arc sem Ady-profilú, s előbb-utóbb be kell következnie annak, hogy a pártérdekek mögé látó, idegen, asszimilálódni nem képes Adyt kiveti magából ez a társadalom. Alig kezdi meg újságírói pályáját, azonnal polémiákba keveredik. Elébb az ipartestület vezetőségével 7 , majd az Egyetemi Körrel 8 , saját szerkesztőjével és jóbarátjával, Sipos Bélával 9 , a színházzal 10 , - s még sorolhatnók hosszan. Végül, miután lapja képviseletében módszeresen bombázta a Magoss György és Márk Endre vezette városi pártot, személyes összeütközésre ? Kovalovszky Miklós: Emlékezések Ady Endréről II. Bp., 1974. 17-19. 6 A-y E-e.: Katonák. (Thury Zoltán színmüvéről) Debreceni Hírlap, 1899. január 7.; Ady Endre: A budapesti „Egyetemi Kör". Debreceni Hírlap, 1899. január 20. S. B.- A. E. (Sípos Bélával): Az ipartestület jegyzőválasztó gyűlése. Debreceni Hírlap, 1899. január 6. 8 lásd fent, valamint: Ady Endre: Fővárosi modor. Debreceni Főiskolai Lapok, 1899. február 25. 9 Ady Endre: Himfy dalai. (Bérezik Árpád vígjátékáról) Debreceni Főiskolai Lapok, 1899. január 25.; Sipos Béla: Himfy Dalai. Debreceni Főiskolai Lapok, 1899. február 25. 10 - : Kaposi Józsa visszaszerződik? Debreceni Hírlap, 1 899. február 15. és Ady Endre: Nyilatkozat. Debreceni Hírlap, 1899. február 17.
