Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Kilián István: Ajánló sorok

AJÁNLÓ SOROK Ki ez a fiatalember, aki olyan otthonosan mozog Debrecenben, aki ismeri a cívisváros irodalmát, aki a századforduló, a XIX-XX. század fordulója debreceniségében olyan gyorsan tájékozódik? Ki ez a fiatalember, aki megjelent Debrecenben, cikkeket ontott magából, s alig élt ott néhány évig, s eltávozott közülünk tragikus gyorsasággal egy másik létbe, egy másik dimenziójú világba? Körülbelül egy időben kerültünk Debrecenbe. O fiatal diplomásként, a kezdők természetes lelkesedésével és energiájával, én pedig már majdnem negyvenévesen egy középiskola katedráját megjárva, s beleszippantva egy másik város múzeumának sok múltat hordozó levegőjébe, az övénél több tapasztalattal s kevesebb induló energiával. O a megyei könyvtár munkatársa volt, én a megyei múzeumi szervezet irodalomtörténésze. Két hasonló világ, két közgyűjtemény, s mégis teljesen más feladatokkal. Én alig ismertem Debrecen irodalmát, ő már teljesen fiatalon, otthonosan szólította meg Oláh Gábort, Gulyás Pált, Móricz Zsigmondot és másokat, akik Debrecent hazájuknak érezték. Rám az évfordulók a kiállítások sorát bízták, ő ugyanebből az alkalomból önként és könnyedén írta a megrendítő sorokat, Csokonai Vitéz Mihályról, Ady Endréről, Móricz Zsigmondról, talán még Görög Demeterről is. Neki nem kellett megmagyarázni, hogy ki volt Kíváncsi Ili vagy Magoss Olga, nekem tanulnom kellett Csokonait, s a kiállítás érdekében még Csokonai-kutatóvá is kellett lennem. Kíváncsi Ili leveleit el kellett olvasnom, hogy a Kíváncsi-rejtély feltáruljon előttem, s meg kellett fordulnom Magoss Olga pesti rokonságában is, hogy az Ady- és Móricz-kiállításnak ne csak teste, de lelke is jelen legyen. Ő tudta, hogy mit tett a Csokonai Kör, ismerte az Ady Társaság múltját. Én munkaidőben munkahelyemen olvastam el Oláh Gábor naplóját, ő szabad idejében a múzeumba járva szerezte meg magának ugyan-