Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Kilián István: Ajánló sorok

azt az örömet. Ő szinte árasztotta magából Debrecen irodalmát, levegőjét, engem egy kicsikét fullasztott, lenyomott. Úgyhogy hétévnyi, számomra nem terhes, hanem mérhetetlenül komoly szellemi erőfeszítést igénylő munka után egy jobban rám szabott kutatás érdekében elhagytam a Déri Múzeumot, búcsút mondtam a muzeológiának, elköszöntem Debrecen irodalmától. S tőle is elköszöntem bizonyára egy hosszú baráti kézfogással, hogy azután soha többé ne lássam. O maradt, talán váltottunk egy-két levelet, de értesültem mindig róla, ha egy-két órára visszatértem a Déri Múzeumba emlékeimet feleleveníteni. Amikor elváltam Debrecentől, felesége és két kiskorú gyermeke volt. Tragédiája után felesége és gyermekei nélküle maradtak, s most felnőtt gyermekei apjuk hiányában legalább egy könyvet szeretnének atyjukénak mondani. Nekem most itt az a dolgom, hogy az olvasóknak ajánló sorokat írjak. Hát nagyon kérem, vegyék szeretettel kezükbe ezt a kötetet. Sok mindent megtanulhatnak belőle Debrecen irodalmából, a debreceniségből úgy, ahogyan Szabó Sándor leírta, könnyedén, oldottan és meleg szeretettel. Kívánom, hogy olvasóinak szerezzen ugyanolyan örömet, mint amilyent nekem szerzett három évtizeddel azután, hogy eltávozott közülünk.