Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Szombati Szabó István pályaképe, különös tekintettel debreceni indítására (1973)

zúdulásra, hogy a Nyugatban ekkor jelenik meg a költő két éve írt Májusi Miatyánk című költeménye, első korszakának e kiemelkedő csúcsteljesítménye, ez a közel százsoros, ujjongó életörömtől hangos, fiatalság diadalát visszhangozó ditirambikus rapszódia.

69 Jó ürügy - állapítja meg a költő is: „Úgy kell lenni, hogy az a vers nem azért erkölcstelen, mert erkölcstelen, hanem mert egyházi alapítvánnyal vagyok Skóciában s még inkább azért, mert a Lelkészegyesüietben cikkeztem - Skóciáról." Majd odébb méltó, bátor feleletet is ad: „Még nem jött el az ideje, hogy viadalra bocsássam lelkemben a kátédra szeretetét az írás ambíciójával. Ha eljön az ideje, megteszem ezt s ha az egyik áldozatul kívánja a másikat, mert nem férhetnek össze, akkor az erősebb fél megkapja tőlem azt az áldozatot, bármelyik legyen is az. De még nem vagyok azon a falusi presbiteriumos meggyőződésen, hogy a papnak le kell tennie az írótollat, mert bár a pap előtt kordont von és sorfalat áll palástja és az előítélet, a kettőt nem tartom egymás összeférhetetlenségi tényezőjének s nem hiszem, hogy az egyiktől a másikra erkölcsi tönk származhatnék."™ De még magában sem tisztázta kellőképp a kérdést. Amint korábban a nyugatos lelkesültség egyértelmű teljességgel, úgy jelentkezik vallásossága most mindent-meghatározással (Fellegek dicséreti, Ugy-úgy te jó) — egyéniségének kettős arcára mutatva. A két én viaskodását azonban nem tudja verssé váltani. Hosszú ideig várakoznia kell, míg egy számára kevésbé viharos életszakaszban költeményt fakaszthat ebből az ellentétből; kisszámú, de maradandó értékű önelemzéseit, allegóriáit. Addig a viadalé, s jórészt a költői hallgatásé a szó. Hazatérte nem hoz nyugodalmat. Instanciái, melyeket vélt, vagy tényleges jóakaróihoz küldözget, válasz, tényleges segítség, beteljesülés híján maradnak. S a vándorlások tovább folytatódnak: Kisvárda, majd a Tiszán inneni kerülethez tartozó Sátoraljaújhely, újra Tiszántúlon Püspökladány, végül Resica, s a front következik.

71 Közben napvilágot lát - a mintegy öt év költői termését magába ölelő A Halál parkja című kötete, melynek kiadása évek óta húzódik. Utolsó jelentkezése ez Magyarországon a költőnek. A könyv verseinek több mint felét még a debreceni évek alatt írta, más részük az angliai tartózkodás élményei növesztették, néhány való csupán a közbenső időkből. A témakörök is efféle skálán mozognak. Most közli (Fordítás egy német katholikus lapból). Evangélikus Őrálló, 1913. augusztus 9.; Pornografikus magyar protestáns lelkész. PEIL., 1913/521.; Dr. Kováts István: Levél az Edinburghi vasárnapok írójának. Lelkészegyesület, 1913/219-238.; Szerkesztőségi megjegyzés. Lelkészegyesület, 1913/219. 69 Nyugat, 1913., I. 8. szám 70 Edinburghi vasárnapok IV. Kritikai ló-láb. Lclkészegyesület, 1913/414. 71 Levéltár, I.-ll. B.D. 335/913.; Debreceni Theológiai Akadémia. Egyháztörténeti Szeminárium, S.B.