Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)
Szombati Szabó István pályaképe, különös tekintettel debreceni indítására (1973)
Hatvaniról szóló költői elbeszélését, melyet 1910-ben alkotott, most kötetben először a Májusi Miatyánkot, s most az angliai évek vallásos verseit. A fogadtatás is hasonló a korábbiakhoz - az agyonhallgatás. Csupán a Nyugat reagál rá, s ismét Tóth Árpád: „A kis kötet mellett mégsem lehet elhaladni elismerés nélkül. Elolvasása után mégiscsak elénk rajzolódik a szerző lelki arcképe. Vonásai: kálvinista nyakasság, Istennel, mint egyenlő ellenféllel párbajozó dac, mely mégis hit: bikanyakú, sürü vérű, ugyancsak kálvinista érzékiség, mely nyerseségével megriaszt, de forróságával megkap, erős biblián-táplált, tehát ugyancsak kálvinista magyar nyelv, amely már nemcsak Adyval, hanem a XVI. század Ady-őseivel, az Átokról zsoltározó Szkhárosi Horvát Andrással s a többiekkel tartja a kemény rokonságot. S ezen a ponton egy talán nem felületes megállapításhoz jutunk el, mely a kis kötetet külön megbecsülésre méltatja. Az új magyar líra fejlődésében van egy mozzanat, mely - minden felekezeti esztétizálás utálatos nyegleségétől távol írom ezt -, a XVI. sz. foiTadalmárjaira, a bibliafordító s jeremiádíró prédikátorokra mutat vissza. Adynál - a Baudelaire-rel és Verlaine-nel vádolt Adynál - érezzük ezt elsősorban, de tanítványai: mint Oláh Gábor, Bodor Aladár, s most Szombati-Szabó István is, a hagyomány elevenségéről tesznek tanúbizonyságot. Még az is meglehet, hogy e tanítványokban, a debreceni költőkben Ady nélkül is megszólalt volna ez a magyarságával, ótestamentumi fantáziájával, sötétségével és erejével értékes hagyomány s érdekesen színezte volna új líránk egyéb forrásokból is gazdagodó értékeit. így, hogy éppen Adyban - a legjelentősebb lírai reprezentánsban jelenül meg a legtökéletesebben az említett lírai hagyomány, kisebb jelentőségre szoríthatja a többieket, de érdemük mégsem vitatható el." 72 Midőn megjelenik a kötet, már sátoraljaújhelyi segédlelkész, 73 s javában áll az első világháború, melynek vihara véglegesen elszakítja nemcsak Debrecentől, de a régi pátriától is. Lelkész-szolgálatát híven teljesíti, felnő feladata nagyságához, nem esvén pillanatra sem a háborút örömmel üdvözlők hazaffyas pátoszába. Ami már nem az iskolának, de megvívott élet-csatáinak köszönhető. 1973 72 Tóth Árpád: Szombati-Szabó István: A Halál parkja. Nyugat, 1915. II., 1236. 73 Levéltár, XXXV. Sátoraljaújhely.
