Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Szombati Szabó István pályaképe, különös tekintettel debreceni indítására (1973)

túlságosan is - a lelkes, magát odaadó, érdekükben szabad idejét áldozó, rengeteg munkabírású, jó szónok káplánt. Felettesei viszont - féltékenységből - érdemtelen vádakkal illetik, gyanúsítgatják. Az összeütközésre bőven akad indok: a lobbanékony költő szókimondó bátorsága, mely az akkori tekintélytisztelő világban főbenjáró bűnnek számított. Magával létével provokált hát - legalább így érezték felettesei.

64 Aztán - rövid időre, amíg leteszi a II. lelkészképesítői vizsgát - már debreceni káplán. De itt-tartózkodása ismét rövid létű, új parókiák után nézne. Ajánlást sehonnan nem kap, összeköttetése kevés, az elhelyezkedéshez a liberális világban sokszor még a püspök támogatása sem elegendő. Elkeseredésében avval a gondolattal foglalkozik, odahagyja a pásztoriságot. Le is téve palástját, hírlapírói munkát vállal, az akkori legmozgékonyabb, liberális szellemű helyi lapnál, a Debreceni Nagy Újságnál, ahol Tóth Árpáddal dolgozik együtt. Megnyugodni azonban nem tud. Cikkei nagy része olybá tűnik, mint el nem mondott, mert el nem mondható erkölcsi prédikáció: meditációk egy bibliai tétel, textus felett.

65 Az Erőss Lajos helyére lépő Baltazár Dezső eközben - átvéve elődje szellemi örökét - szárnya alá veszi a költőt, s megszerzi számára a Konvent 2000 koronás skóciai ösztöndíját.

66 - Utazása, az éves kinttartózkodás elhatározó erővel bír Szombatira. Az ifjú, lázongó, nyugatos eszmék harcosa itt, a szabados nyugaton - újabb váltás játszódik le benne - magábazárkózó hívővé csendesedik. Híven tudósítanak erről edinburghi levelei, melyeket az ORLE Lelkészegyesület című lapjába küldözget.

67 - A cikkeket közlik, de hazai általános fogadtatásuk: felháborodás. Amíg csupán nyugatos eszméket terjeszt és képvisel - de elsőrenden költészeti téren - addig az ellenállás irányában közel sincsen olyan mérvű, mint most, midőn azzal a programmal kíván fellépni: megtisztítani az egyházat. Az edinburghi levelekre válaszoló támadásokból kiderül azonban: bizony méltó ez a program. Református lelkészeink meglehetős liberális életet élnek, világias gondolkodásúak. Ami önmagában még a kisebbik baj lenne. Nagyobb az, hogy lelkészi szolgálatukkal nem törődnek, keveset a szellemi szintjének emelésével, missziói munkával, sokkal inkább gazdálkodással, maguk haszna hajtásával. S mindezt úgy próbálják palástolni: bort isznak és vizet prédikálnak. Nyílt s koncentrált támadás indul meg hát Szombati-Szabó István ellen.

68 Ok a 64 Levéltár, L-l. - 5798/911. 65 Debreceni Nagy Újság, 1912. július 23., 25., 27., 30., augusztus 1., 3., 6., 8., 10., 13., 15., 20., 24., 27., szeptember 4., 7., 18. 66 Levéltár, I.-ll. B.D. 198/913., 335/913. 67 Edinburghi vasárnapok. Lelkészegycsület. 1912/1042., 1913/150., 170., 219., 238., 254., 414., 452., 470., 491., 510., 530., 626., 646., 666., 782., 806., 1914/2., 14., 66.; Skóciából küldött egyéb cikkeit lásd még: Lelkészegyesület, 1913/307., 602., 693. 68 Májusi miatyánk. Protestáns Egyház- és Iskolai Lapok (PEIL), 1913/310.; Még egyszer a Májusi miatyánk. PEIL, 357.; Scholtz Ödön: Pornografikus magyar protestáns lelkész.