Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Szombati Szabó István pályaképe, különös tekintettel debreceni indítására (1973)

Lehet, nem hazudtál... Ócska epoézis... Könnyű megérteni... Kiment a divatból... De a szívem, látod, nem akar tanulni Öneszökbe őrült idegen nagyoktól. " (Önvédelem — Levél egy modern poétához) A fogadtatás városszerte elismerő. Nem is lehetett másképp: a Csokonai Kör védjegye volt a kötetre ütve. Költője tehetségét, versretermett voltát, zenei dallamkészségét általánosan elismerik, elemzik és méltányolják. Csupán a gondolatok mélységében kétkednek némileg, ám bizonyosra veszik, hogy a férfiasodással elmélyülni fognak.

48 Érdekes, az ifjúság, s Szombati-Szabó modern irodalommal szemben megnyilvánuló bizonytalanságaira jellemző a bírálat, melyet a költő barátja Marjay Géza ír a kötetről. Az a Marjay Géza, aki szerkesztői beköszöntőjében a modem eszmék, s az új költészet harci riadóját fújja, itt, ebben a bírálatában azt kívánja leválasztani Szombati kötetéről, ami a modernség irányába mutat: az intim hangot, a „disszonanciát", s azt, ami alapvetően, magatartásban változtat a régi költészeten. „.. .a művészt csak otthon szeretjük pongyolában látni. Mikor a világ elé lép, akkor öltse magára ünneplő ruháját, s tisztán, hófehéren lépjen elő, mint a zsidó főpap a szentek szentébe."

49 Annyi azonban jogos a bírálatból s igaz: túl bő a válogatás, túl sok az ujjgyakorlat, amit bizonyít a két év terméséből összeállított könyv tizennégy íve is. Ettől eltekintve azonban Marjay Géza is - mint általában egész Debrecen - Szombati költői egének általános pirkadásaként üdvözli a kötetet. Marjay Gézának, a főiskolai lapok főszerkesztőjének véleménye - kisebb-nagyobb eltérésektől eltekintve - feltehetően az önképzőköri fiatalság általános álláspontját tükrözte. - Annál váratlanabb hát a fővárosi Vasárnapi Újság hirtelen lecsapó kritikája, mely éppen a mindenki által dicsért jellegzetességeket állítja pellengérre, bár adózik némi elismeréssel a költő tanultságának is. „Ezekben a versekben, bár színvonaluk éppen nem valami magas, van valami melegség és közvetlenség, amely rokonszenvre hangol irántuk. A szerző anyjáról énekel akit szentimentális színekkel de őszinte érzéssel rajzol, szerelméről, melyben sok szó van a szenvedélyről, de kevés van a szenvedélyből magából, eszméket is énekel, melyek nem újak és nem is megdöbbentőek, de intelligens főre vallanak. Szóval lehet a verseket dicsérni, de csak fenntartásokkal s ami jó van bennük, az sok gyöngeséggel keveredve jelenik meg. Legfőbb baja azonban az, hogy nincs egyéni nyelve, egészen a régi irodalmi konvenciók mesgyéjén halad, alig van egy képe, fordulata, amely a közvetlen szemlélet frisseségével hatna."

50 - Amilyen várat48 Pirkadatkor. Debreczen, 1908. július 5. 49 Zsigmond Ferenc id. mü, 179.; Marjay Géza: Pirkadatkor. DFL. 1907-08/152-153. 50 Verses könyvek. Vasárnapi Újság, 1908/576.