Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Oláh Gábor Eminescu-fordításairól (1974)

sőt valamivel türelmetlenebb is annál: a századelői Debrecen erősítve echózza azt vissza.

11 Nemsokára a kitörő háború, a forradalom földrengése pedig ismét a mélyen működő indulatokat dobja felszínre, hogy hosszú időn át aludjon minden közeledés-szándék. Oláh cirkvenicai emlékei lázonganak ugyan még - egy versciklus, egy vers- s egy elbeszéléskötet néhány darabja tanúskodik róla - majd hunyóban azok is. így telnek a kurzus évei, míg lassú fordulat nem áll be, s megkezdődik az a munka, midőn Oláh visszafelé kezdi fejteni életét. Komoly ökonómiával, egyre mélyebben - magába. Hogy visszataláljon 1911-hez. A dologban nem kis szerepet játszik az, hogy 1924-ben Romániában, lírai antológia jelenik meg magyar költőktől válogatva, mely Oláh egy szép verséről a Laura címet kapja.

12 Apró momentum ez - költői hiúságot legyezgető - de a publikum nélkül dolgozó költőnek kitörni lehetőség. Az emlék indulatra támad;az élmény ereje újra hegyeket kezd görgetni: a korral rohanó ember megfordulni kényszerül, táguló tekintetébe venni megfutott útját. Laura felvillanó képe most a szomszédok üzenetét, egy nép tiszta szellemét hozza, s elsőrenden a leginkább ismert Eminescuét. Oláh - mármár végleges beszűküléssel fenyegető - szemlélete nyiladozik,

13 s midőn egy román újságíró újabb tíz év múltán felkeresi, már maga ajánlkozik, hogy fordítja a birtokában lévő Eminescu-könyvet. Ismét az egyén hiúsága hát, mondhatnók, az elismertetés éhe hajtja csupán, s valóban nem kis szerepet kell tulajdonítanunk ennek. Ám egyetlen motiváció önmagában kevés erő ekkora munka sikeres végzéséhez.

14 Jelentős tény, hogy Oláh igyekezete reátalálkozik arra a mozgalomra, mely a húszas évek végén, a harmincasok elején lendül neki Debrecenben: a fiatal értelmiség zászlóbontására. Az egyetemen a filozófiai tanszék, Tankó Béla és Karácsony Sándor körül egyetemi hallgatókból, a múzeum, levéltár dolgozóiból lelkes, szabad szellemű gárda kezd gyülekezni. Néhány tanár csatlakozik hozzájuk még, és Kelet kapuit nyitogató értelmiségi kör, Román-Magyar Baráti Társaság alakul.

15 A későbbi neves fametsző, Mata János - az egyetem román nyelvi lektora - az első számú szervező és futár; 11 Oláh Gábor: Barangolások Erdélyben. Debrecen, 1906. 12 „Olvastam, hogy Nagyváradon lírai antológia jelent meg román nyelven magyar költök verseiből. Justin Iliescu a fordító. Ez a könyv, amelyet a fordító »01áh Gábor egy szép költeménye után Laurának kercsztelt«, a költök életrajzát és méltatásait is hozza." Napló, III. 1924. 288.p. (N339) 13 „Bármilyen időszcrütlenül hangzik is ezekben a szomorú magyar napokban, hirdetem, hogy a nemzetek zárt autonómiája csak rideg gyűlöletet és emésztő féltékenységet teremt, amelynek törvényes gyermeke minden véres, rémes háború. Aki a béke utópikus álmát akarja a földre álmodni, az az emberiség nemzettelcn egységét látja maga előtt. Testvérem Shakespeare az angol, Dante az olasz, Goethe a német, Balzac a francia, Puskin az orosz, Ibsen a norvég - és minden nemzet minden igazi költője. A kozmosz, nagyobbik hazám: a Tisza-Duna tája: az én drága mikrokozmoszom." Kiáltó szó a pusztába. Debrecen, 1931. 281-282. 14 Napló. IV. 1936. 331-332.p. (N533-535)