Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Debreceniek a Nyugatban (1978-80)

Oláh irodalmi útja, fejlődése egyébként példásan végigkövethető a Nyugat kritikáiban. Keletiek Nyugaton című útirajzát kedvezően, sőt örömmel üdvözlik - hiszen éppen arról számol be, hogy Szabolcska városában is nagyobb ütemben indul meg a kultúra polgárosodása. (A kissé teátrálisnak mondható befejezés egyenes bírálat a város ellen.).

22 Ezt a hangot ismétli meg Ady nevezetes kritikájában a „közé kell annak az egy lónak csapni"-képpel.

23 Nagy Zoltán már kételkedik. Nem érti, hogy Oláh Petőfiről írt és korát megelőzően strukturális vizsgálódású munkájában miért kellett az anyaggyűjtésnek és csoportosításnak „akadémikus" útját választania egy általános impresszió megfogalmazása helyett - jóllehet elismeri, hogy a könyv sokban hozzájárul Petőfi jobb megismeréséhez.

24 Babits a Korunk hőséről,

15 Tóth Árpád a Viola elbukottvóX írván mélyítik a kételkedést,

26 végül a kegyelemdöfést Ady adja meg a Szegény magyarokról szóló, már említett kritikájában - halotti beszédet tartván Oláh Gábor s a hozzá hasonlóan tehetséges, de a keresztutaknál tétovázók felett.

27 Mindezeket azért adtuk - a rendelkezésünkre álló rövid terjedelem ellenére - ilyen részletességgel elő, mert a historikumból több következtetés vonható. Oláh mindenképpen átmeneti jelenség a korai Nyugat és a kései nép-nemzetiség társadalomszemlélete, müvészetfelfogása között. Megvan benne a mindkét irányba való elmozdulás vágya, akarata, de mégis úgy érzi, hogy közbülső posztot kell elfoglalnia és vállalnia az átmenetiséget. Inkább önbiztatás, mint exhibicionista kinyilatkoztatás az, hogy egymaga decentralizálja az irodalmat, frontot teremt, megőriz, képvisel. Egyszóval: Oláh útja a Nyugatnál ismét csak a debreceniekről általában mondottakban erősít bennünket. A vidék a hagyományőrzés elsődlegessége mellett nem vágja el az új szellemiség befogadásának lehetőségét - a liberalizmus köldökzsinórja tartja - s a Nyugatban is ez dolgozik; igyekszik elveinek megnyerni a vidéket. Ám - mint utaltunk rá - csak szándékában őrzi a liberalitást (forradalmi magatartásához híven) - a cselekedetekben nincsen distinkció. Az eddigi vélekedésekkel szemben meg is állapíthatjuk: nem az a baj, hogy a Nyugat nem foglalkozik a vidékkel - s így a debreceniekkel - hanem az, hogy jelentős teljesítményeiket, nép-nemzetit megújító kísérleteiket, a nyugatosság felé való tapogatódzásaikat elutasítják, s a népiesek körén belüli különbségeket nem érzékelve a debrecenieket azonosítják Rákosi Jenőékkel.

28 22 Keletiek Nyugaton. Debrecen, 1908.; Hegedűs Gyula: Keletiek Nyugaton. Nyugat, 1908. II. 444-445. 23 Ady Endre: Az élet lobogója alatt. (Oláh Gábor verseskönyve) Nyugat, 1909. I. 24 Nagy Zoltán: Petőfi képzelete. Nyugat, 1909. II. 573-574. 25 Babits Mihály: Korunk hőse. Nyugat. 1910.1. 473-474. 26 Tóth Ái-pád: Viola elbukott. Nyugat, 1911.1. 987-988. 27 Ady Endre: Szegény magyarok. (Regény) Szegény Oláh Gábor. Nyugat, 1914. I. 497-498. 28 Lásd az Oláh Gáborról szóló irodalom általános megállapításait.