Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)
Debreceniek a Nyugatban (1978-80)
Figyelemre méltó az az irodalompolitikai viszonyulás, amelyet a debreceniekről szóló kritikákban gyakorolnak. A helyiekről általában a városban élő nyugatosok írnak (Tóth Árpád Oláhról, Kuthyról, Szombati-Szabóról és köréről, Nagy Zoltán Oláhról stb.) 29 , vagy olyanok, akik a város életével szorosabban ismerősek, mint pl. Ady. Mindez a városban újabb elkülönülés forrása népiek és nyugatosok között, de a helyiek makacs hagyományápolása is hat - a genius loci erejével - a „túlpartiakra". A Csokonai Körről, Csokonai-kultuszáról van ismét szó (újabb bizonyítékaként a népiesek táborán belüli differenciálódásnak), ami Ady és Móricz kertészkedésével virágzik ki a Nyugatban. A folyóirat klasszikus korszakára is jellemző, hogy Csokonaiból a költő sorsot, s csak azután hangsúlyozzák költészetét - ezt a kérdést is irodalompolitikai célok szolgálatába állítva, a népies hagyomány egyik tagadási formájaként fogva fel. 30 Ezzel együtt azonban a folyóirat Csokonai-kultusza mégis visszhangra lel a helyi körben és segítségére van a két pólus között meginduló kapcsolat-keresésnek. 31 Oláh Gábor útja jelzi ezt legjobban. A hagyományőrzés fontosságának és az újítás, szükségességének felismeréséből „új", összefoglaló elv megfogalmazásáig jut: a szellemi Debrecen megteremtésének gondolatához. 22 Ez az eszme vezet át bennünket a következő korba, a világháború után jelentkező Ady Társaság harcaihoz. y. A Nyugat második nemzedékét legpontosabban Komlós Aladár jellemzi: elmozdulnak a folyóirat korábbi fő vonalától, lemondanak a szépség és harmónia kultuszáról, s a rendkívüli idők sokkja után erősödik bennük a szociális tendencia. 33 Ennek az útnak több lépcseje van. Kezdetben a l'art pour l'art elutasítása a fő karakterisztikum. A konszolidáció éveiben visszatérnek a Nyugat korábbi irányához, Ady tekintélye kissé inogni kezd, Babitsé megnőni. Végül 1933-tól, az egységesnek látszó-mondható, és állandóan érvényesülő esztétikai elv alatt addig is forrongó, s már korábban is felszínre bukkanó erők küzdelme politikai-társadalmi síkra terelődik. Bizonyos mértékig a harc az első nemzedék íróit is megosztja, a Nyugat kétféle csoportra, népiesekre és urbánusokra szakad. De hat a régi vezetés szelleme 29 Nagy Zoltánnak kettő, Tóth Árpádnak hét debreceniekről szóló írása jelent meg. 30 Lásd Ady verseit, valamint: Csokonai Vitéz Mihály búcsúzó beszéde a debreceni kollégiumi ifjúságtól 1795. június 15. Nyugat, 191 1.1. 366-370.; Hatvány Lajos: Egy kortárs Csokonairól. Nyugat, 1911. I. 371-379.; Lengyel Menyhért: Karnyóné. Nyugat, 1911. I. 304-305.; Oláh Gábor: Csokonait kicsapják. 1911. I. 360-365. 31 Lásd: Asztalos Dezső kéziratában. (A megjelent szövegben 201-202.) 32 Molnár Pál: Debrecen a magyar irodalom történetében. Debrecen, 1941. 77-78.; Gulyás Pál: A délibáb változásai. Magyar Csillag, 1942. II. 93-97. 33 Komlós Aladár: Vereckétől Dévényig. Bp., 1972. 300-302.
