Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)
Debreceniek a Nyugatban (1978-80)
népiesek-nyugatosok között ingadozó álláspontját egyirányítva (1912). 19 A következő évben Szombati-Szabó Istvánra figyelnek fel a folyóiratnál - viharos Májusi Miatyánkját közlik 20 - végül a korábban már novellistaként és kritikusként jegyzett (és továbbra is inkább kritikusként működő) Havas Gyula, Tóth Árpád szerkesztőségi és lelki társa verseivel találkozhatunk. 21 Érdemes egy pillantást vetnünk a jelentkezések rendszerességére. A legtöbbet Tóth Árpád publikál. Versek mellett kritikákat, recenziókat, képzőművészeti írásokat. Mellette Nagy Zoltán mennyiségi teljesítménye emelkedik ki. Bár tudomásunk szerint ő más helyütt nem, vagy csak keveset ír, itt gazdag tárnokmester módján viselkedik; versein kívül novellái, kritikái, kisregénye, sőt egy színjátéka jelzi jelenlétét. Az ő gyakoriságuk mögött kissé lemaradnak Kuthy-Térey és Havas, akikben kulturált, elegáns, de mai ítéletünkkel karakterre nem valló, mert csupán formában gondolkodó alkotókat ismerhetünk meg. Végül az „első bemutatkozó" Oláh Gábor következik, akinek - kritikai jegyzetei mellett - csak harmadévre fedezhetjük fel néhány versét újra a folyóiratban, hogy majd közel két évtized szünet következzék. De Oláh kacskaringós útja bővebb magyarázatot igényel. Nyugathoz való viszonyának alakulásában két tényezőnek tulajdoníthatunk szerepet; a Holnappal, majd Adyval való vitáinak. A vitákat a költő kétmeggyőződésü szemlélete mozgatja; egyaránt elkötelezett a nép-nemzetinek, az eszményítő realizmusnak, s a nyugatosoknak. Egyaránt, hiszen az előbbit belülről, benne élve, differenciáltabban láthatja, s így értéket fedezhet fel benne, mint az ellentábor képviselői, és viszont: a praeraffaeliták s a Jugendstil íróin csiszolódva esztétikailag magasabbra helyezi a Nyugat írói kísérleteit, mint a helyiek. A visszahúzódásban persze a személyes sértettségnek, az egyéni hiúságnak is szerepe van; Szegény magyarok című kulcsregényében éppoly pamfletszerű leírást ad a Nyugat szűk köréről, mint amilyen kritikával Ady majd munkáját fogadja. 18 Nagy Zoltán Debrecenből való távozásáig ( 1921 ) 47 verset közöl. 19 Térey a forradalmakig 15 költeményét adja közre, utána pedig már csak kétszer jelentkezik verssel. 20 Nyugat, 1919. I. 592-594. 21 Havas a világháború alatt (1914-18) 10 verset közöl.
