Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Tornyot választok (Páskándi Géza Apáczai-drámájáról) (1972)

jára. A puritanizmust, mozgalmát idézzük, mely a reformációt sűrítetten fogja magába. Tisztábban, mert már történeti tanulságokkal, a társadalmasítás tapasztalataival terhesen, mint Lutherek tanítása. Idézzük, s nem kis mértékben azért, mert a népi írók, a transzszilván szellem előszeretettel fordultak tanulságért a XVII. századhoz, az akkori Erdélyhez. Azért, amiért keresték az utat a reformáció korcsai közt, egy forradalom posványában: hogyan torzulnak és csöknek meg az eszmék? Azért, amiért a puritánok maguk is küzdöttek: az elvek megtisztításáért, az egyén-érdektől ment gyakorlatért. Isten országáért - hogyha jobban tetszik. - Miért fordulunk jó tanácsért 1920-hoz? - Mondtuk, hogy az elmúlt félszáz évben vajmi keveset változott a magyar élet: a mélyben meghúzódó erők továbbra is dolgoztak, ha időlegesen más-más hullámok is kanyarodnak a felszínre. Az elv, s az elvek deformálódásáról van szó, egy megváltás-lehetőségről, mely szélesedő terjedése-áramlása során felszínre kotorta az érdeket. S felszínre mindazokat, akik egy elv lendületével törnek egyéni hatalomra, akik kisajátítva a jelszavakat fedik el mások elől a lényeget, a tiszta igazságot. Idézzük az elmúlt félszázadot, amiért szükség volt újólag a tiszta szellemre, és képviselőire. A reformáció gyorsabban érte meg mindazt - sebesebb világba született - amit a katholicizmus csak századok nyomása alatt: az eszme tespedését, a polgáriasulást, gyakorlata során az elvek elhomályosodását. Erdély rá a példa, ahol fejedelmi hatalom árnyékába, vonzkörébe szédül, ahol uralkodó siet felemelésére, majd maga mellé ülteti a fejedelmi székbe. Erdély rá a példa, hogy kezdeti demokratizmus, nagyívü lendületek múltán hogyan lesz az egyház episzkopális, hatalmi rendszeren s erővel épülő, hogyan az elv, mely éppen szabadítási ígéretével hódíthatott - hatalmat segítő, hatalmat szolgáló. De - talán ezért is - Erdély a példa arra is, hogyan lehet mindezt megkontrázni, küzdve ellene, hatalmakkal szemben. S éppen a mozgalom, amit szándéka és gyakorlata szerint nevezünk puritanizmusnak, tisztító kedvűnek. Kontrát említettünk: a gyakorlatban deformált gondolat újra kiteljesítésétjogvesztettnekjogaiba való visszaállítását, reformáció esetén így tiszta valósítást, hogy elérhessük, vagy közelebb kerüljünk a teljességhez. Hiszen egykor az volt a reformáció is: út a tiszta katholikum felé. Azt értjük hát rajta, ami nem politikum, de azáltal, hogy gondolatot ment - elsőrenden erkölcs-alapállás. Ertjük azokat, akik az elvben hisznek a gyakorlat esetlegessége, az egyén-érdek piszkítása ellenére is, s akiknek köszönhetjük, hogy ma is él a magatartás-vallás: a reformálás résálló igénye, s erkölcse. Hitébresztés egy hittől álmosodó korban: a puritanizmus tiszta reformáció. Egy régebb igazságnak ébresztése, életre lehellése, s újramozgatása. Mondjuk ki: konzervativizmus. Visszakanyarodás a kor elől, saját korával szemben. A régit védelmezve, defenzív módon. Ám mégis ez a magatartás lesz a jövő talajának megporhanyítója. Fellazító, és előkészítő. Mert kétségtelen az volt, annak kellett lennie, hisz eredményeire támaszkodtak későbbi