Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Tornyot választok (Páskándi Géza Apáczai-drámájáról) (1972)

szellem-mozgalmak, és szellemi feltörekvések is, sőt a magát világosodásnak nevező. - Hullámzásról beszéltünk, a történetről. Lendítenek az eszmék, löknek rajta ugyan, az előrevivő erők azonban nem tudják tartani a lendületet. Hosszabb-rövidebb idők múltán elfelejtik azt. Nem is szólva az eszmék fenntartásához és ismertetéséhez egyébként szükséges fokozásról. A kezdetben egységes erők így részeikre, vektorokra bomlanak, újabb elemek és hagyományok oltódnak belé: az eszmét egyedeknek kellene valósítaniok. Nem rendkívüli, ha a bábák között elkeveredik a gyermek. És mi ébresztésről beszéltünk, leletről és felsegítésről. Hogyan válhatik a puritanizmus a jövő előkészítőjévé? - Úgy, hogy nem az uralkodó, politikus érdeket szolgálja: egy - bár régebb, de tisztaságában életre és fejlődésre képes, továbbvivő gondolatot. Olyat, ami az erkölcs s a szellem területén arra sarkall, ami a legtöbb telhet az embertől: állandó kontrollra, buzdít önellenőrzésre. Úgy, hogy mélyebb (szélesebb) s társadalmibb igazságot képvisel, hogy nem csupán kiválókért jelesekért emeli a szavát - a tömegekért, őt a választottak ellen - hisz azok fékezik a feltörekvést, gátjai a tiszta igazságnak. A puritanizmus a reformációt - mint igényt társadalmasítja, hogy hitet ébresszen. S célja érdekében minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál: a tudományok valamennyi ágát és vesszejét. Hogy közelebb férkőzzék az igazsághoz, mind a tömegekhez. Cél tehát és igény a teljesség, az enciklopedizmus, a követelmény-eszköz. A végső kérdések a világ feltérképezése után is tisztázatlanok maradhatnak - felettük trónol a transzcendens - ám végtelenül közelíteni tudjuk őket. Ha felfogjuk a korból facsarható lehetőségeket. Mondtuk, az episcopálissá váló egyházzal szemben ellenkezőjére is példa Erdély. S ha társadalmilag, általánosságban, úgy egyéni mintákon is keresztül. Legmarkánsabban pedig a nevelőjében - amint előkészítés volt a puritanizmus maga - Apáczaiéban. Aki minden esetlegességét jellemében, nagyságát eszméiben egyesíteni tudta a mozgalomnak. S nemcsak azért, mert frissebb virága, eszméi dúsabb gyümölcsei a nyugati érlelésnek, de mert a történet olyan feladatok elé állítja, amelyek indokolják mai idézését. Ez a barcasági parasztfiú tipikus képviselője a legmélyebbről-jövés, s a felsőbb erők segítése találkozásának. Arra, amidőn a politika felállítja, maga mellé hívja mint felismert és legbiztosabb bázisát, a népet s annak választott vezetőit. De tipikus példája annak is, amit az uralkodó politikum szokott képviselni szintén: megrettenést a felidézett erőktől. Midőn a vezetés csak azt segíti: a színre lépett erők gyors rögzítését, hogy maga mellé kösse őket, s további ellenállást torlaszoljanak az újabb feltörekvés elé. Midőn a falusi iskola elvégzése után Apáczai a kolozsvári református középiskolába kerül külföldi minták nyomán, s a Bethlen-Rákóczi kor árnyékában ébredőben az egyházi s szellem- élet demokratizálódása, s nagy professzorok vetéséből kél a világosuk szellem. Ennek levegőjét szívja magába, ez lesz vérévé, ezt áramoltatja benne egyre hevesebben a gyula-