Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Bajkó Mátyás könyve (Kollégiumi iskolakultúránk…) (1980)

nak látszik tehát alapvetése, ám ha a részletek finomságait is keressük túlságosan merevnek bizonyul ez a váz. Ilyen az említettek közül - a nemzeti függetlenség problematikájához kapcsolható magyarnyelvüség kérdése. Bajkó pontosan rögzíti, hogy Patakon 1796-ban indul meg a magyar nyelvű oktatás. De hasonló érdemei vannak e téren az evangélikus líceumoknak is, szemben Debrecennel, ahol csak 1833-ban kerül sor a magyar nyelvű oktatás bevezetésére. Ám Patakon 1815-ben eltörlik a magyar nyelvet, a retrográd erők jutnak uralomra mondja Bajkó - e tényt egyszerű „sajnos"-sal kommentálva. Pozsonyból pedig erőszakos reformkori magyarosításról számol be. Úgy véljük - az efféle „rangsorolás" nem bír elégséges alappal, s más tényezők is magyarázhatják a nemzeti nyelv bevezetését vagy elvetését. Pozsonyban például a soknemzetiségű tanulók között a magyar nyelv közvetítő rendszer, az érintkezés eszköze. Magyar nemzetiségű területeken viszont a latin - a Ratio németesítő törekvéseivel szemben - az autonómia legfőbb biztosítéka, s egyben mint Patakon is 1815-ben - azt is jelzi, hogy a reformkor küszöbére érve a megyei (jogi) életre való képzés lett az iskolákkal szemben az elsőrendű társadalmi igény, mely a latint mint nációtól független nyelvet ekkor meg nem nélkülözhette. Hasonló indokkal magyarázhatók a tantervek, tanrendek körüli huzavonák. Ez annál nyilvánvalóbb: minden helytartótanácsi rendelkezés meghozatala előtt vagy kibocsátásakor az egyházak és kollégiumok vezetői együttesen alakítják ki álláspontjukat annak érdekében, hogy megszabaduljanak a várhatóan súlyos presszióktól. Ebben a vonatkozásban érthető, hogy miért Debrecen mozdul a legnehezebben. A legnagyobb kollégium itt működik, a budai zsinat óta az egyházkerület fennhatósága alá tartozva egyremásra építi ki partikuláit, filiáit. Olyan intézménye a protestáns iskolahálózatnak, mely folyamatosan működik négy századon keresztül. Védekező magatartása természetesen nem eshet egybe az államilag igényelt, egységesítést szorgalmazó törekvésekkel. Az autonómiához való görcsös ragaszkodása pozitív elemeket is tartalmaz, melyek révén ugyanúgy el lehet jutni a nevelési célokhoz, mint az állami egységesítő törekvések útján. E vonatkozásban egy jeles személyiség, a pedagógiai hatásában országos jelentőségű Budai Ézsaiás szerepének viszonylagos tisztázatlanságára kell utalnunk. Tény, hogy mint legtöbb kortársa, ő is a késői felvilágosodás előnyével indult a reformkori küzdelmekbe. Göttingai disszertációja pedig egyenesen radikális. Ám mint a kollégiumnak és az egyháznak kritikus korszakban választott felelős vezetője - csak reálpolitikushoz méltóan, a hely szellemének és Debrecen történelmi gyakorlatának megfelelően cselekedhetett az új tanrend kidolgozásakor - egyként figyelve a hagyományra és a jelenre, de utat nyitva az egyetemességnek is. így születtek meg az érdekegyeztető Almosai Ratio és utódai: a tantervek és utasítások, melyekben a reáliák