Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Bajkó Mátyás könyve (Kollégiumi iskolakultúránk…) (1980)

BAJRÓ HÁTYAS KÖNYVE Kollégiumi iskolakultúránk a felvilágosodás idején és a reformkorban Ha helytörténetíró országos kérdésekhez nyúl - ritkán jön létre egyenletes színvonalú mü. Szakterülete ugyanis más léptékkel mér, mint a köztörténészé. Az egyik az egyedit, a másik az általánost figyeli, előző esetben a mélyfúrásos vizsgálati módszer a célravezető, utóbbinál a horizontális áttekintés. Kirívó negatív példák esetében az önállóan feltárt és újonnan közölt anyag - leíró formában - aránytalanul nagy szerepet kap a munka egészében, a következtetés viszont tőle függetlenülve jelenik meg - lévén az a köztörténetírás igazságaiból elvonatkoztatott Mindez a műveltség sajátos mozgásának kérdéseihez utasít bennünket. Tudjuk: a kultúra alapjait gazdasági, történeti-társadalmi tényezők határozzák meg, s ezek jelölik egyben kifejlődésének fő irányait is. Ám a fő iránnyal a kisebb közösségek kulturális-szellemi tevékenysége ellentétbe kerülhet, ütközhet azzal, s csak bizonyos idő elteltével csatlakozik újra az egyedi az általánoshoz. Természetes, hogy a kisközösség sem függetlenítheti magát az uralkodó tendenciáktól, de - legalábbis kulturális vonatkozásban - elsősorban saját történetének, szűkebb társadalmának erői hatnak, a kultúrateremtő környezet belső mozgástörvényei a meghatározóak. Ilyen belső elválasztású rendszerként működött Magyarországon a protestáns iskolahálózat a 16. század elejétől lényegében 1945-ig. Változott formában, retardált állapotban azóta is élnek - hatásaival legalábbis számolnunk kell napjaink történetében - az új viszonyokhoz igazodva hasonló