Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Juhász Gyula Atalanta című operettje Debrecenben (1970)

Atalantával, illetve annak ürügyén a Debrecen és Várad közötti kulturális csere lehetőségeivel.

5 Ugyanezen szám tárcarovatában közli állandó színikritikusának, Csűrös Ferenc debreceni kollégiumi tanárnak a bírálatát a bemutatóról. Csűrös cikke nemcsak azért érdemel figyelmet, mert a Juhászkutatók előtt eddig ismeretlen dokumentum, de mert a debreceni bemutatóról, sőt magáról a darabról is - Kuthy Sándor és Ernőd Tamás impresszionista recenzióit is beleértve - az egyetlen esztétikai értékelés.

6 Csűrös - kritikája bevezető soraiban - azt veti fel: mennyiben emeli a darab értékét, hogy a szerzők vidéki ismeretlenek, majd ennek taglalása során érkezik el a dramaturgiai-esztétikai véleményformáláshoz s az előadás értékeléséhez. „A librettó - írja - Juhász Gyula sok szép bensőséges lírai versben finomra csiszolódott tollának nemesen komoly munkája. A mese nem eredeti. Pierre Louys híres Aphroditéjéből van véve. Demetriosz szobrász és az alexandriai hetaira keleti színpompás, szomorú históriája. Operettének nagyon is komoly tárgy, de van egy nagy előnye. Tarka, látszat-illatos, keleti világot hoz a színpadra, a mai színpadi díszletmunka fogásaival mesés hatású, kápráztató jelenések gyors egymásutánját vetíti a színre. És sok-sok kedves csöngésü verse szinte kínálkozik arra a behízelgő, érzéki zenére, melyet szerencséjére meg is tudott adni derék szerzőtársa. A mese egyszerű, színpadra termett. Bonyolítása azonban több helyt rávall a kezdő színpadi íróra. A darab van olyan jó munka, hogy elbírja az őszinteséget. Azért nem hallgatom el, hogy egy pár javítás bizony ráfér. Aki a mesét különben is ismeri, eligazodik rajta; de aki ennek ismerete nélkül nézi a darabot, nem egy helyt bizony nem érti az összefüggést. Ott, ahol a mese jelentősebb fordulatai vannak, nem ártana erősebb alelhúzásokkal dolgozni. A darab további remélhetőleg még nagyobb sikerei érdekében ezt jó lélekkel ajánlom a librettó szerzőjének figyelmébe. - Máskülönben igazi poétaember munkája, az meglátszik rajta. A színi hatásokhoz is van érzéke. Az első felvonás végének, s a harmadik felvonás befejezésének kiélezett ellentéte frappáns hatású. A zene pompásan simul a szöveghez. Csupa buja, dallamos, keletiesen pompázó melódia" - mondja Deésy munkájáról, de azt is megjegyzi, hogy éppen a túltelítettség az oka, hogy kissé fárasztó, s andalít-elálmosít. „Ami a színház munkáját illeti, azért méltán kijár az elismerés a színésznek, rendezőnek, díszletezőnek egyaránt. Az előjáték tengerparti díszlete oly szép volt, hogy olyat vidéki színpadokon igazán ritkán lehet látni. A világítási effectusok pompásan érvényesültek. Egy pár tömegjelenet megrendezése sem az utolsó munka, a rendező Ferenczi lelkes buzgalmát dicsérik. Láttunk pár pompás jelmezt is, viszont - ami igazság, igazság - statisztákon teljességgel lehetetlen, szinte lesíró, a jelenetek komolyságát kockáztató öltözetet. A szereplőket csak dicsérettel említhetjük. Zilahyné biztos tudása, 5 Váradiak Debrecenben. Debreczen, 1909. április 3. 6 Csűrös Ferenc: Atalanta. Juhász és Deésy daljátéka. Debreczen, 1909. április 3.