Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Magtárak a Bihari síkság népi építészetében

4. rajz. Magtár alaprajzok A magtárban a fiókok elhelyezése többféle módon történhetett. A legrégibb magtárakban a bejárati ajtóval szemben, a hátsó fal mentén építették be a szükséges fiókokat (4. a. rajz). Újabban inkább a bejáratra merőlegesen a jobb, a bal-, vagy mindkét oldalra kerülnek a fiókok (4. b. rajz). Lényeges, hogy középen mindig maradjon valamilyen „placc", ahol bizonyos munkákat el lehet végezni. Kellett helyet találni a magtárhoz tartozó felszerelés számára is. Elengedhetetlen kellék volt a mérleg. Régebben a tolósúllyal működő, felakasztható „mázsát" használták, újabban a tizedes mérleg terjedt el. Kell lenni űrmértékeknek is. Nem hiányozhatott a véka, vagy ennek kisebb részei, a hozzá való csapófával. Nem képzelhető el magtár zsákok nélkül. Régen a zsákot maguk szőtték. Voltak durvább, ún. „csalán zsákok", és finomabb sűrűbben szőtt „lisztes zsákok", illetve „korpás" zsákok. A tele zsákok ászokfán álltak a magtár erre kijelölt részén, az üres zsákok - az ugyancsak elmaradhatatlan nagyméretű rostálóponyvával - a mennyezetről függő rúdon voltak elhelyezve. Különben a magtárakban mindazok a konyhai, háztartási tárgyak megtalálhatók voltak, melyekről a kamaráknál szóltunk. Sok esetben itt tartották a hordós káposztát, és a boros hordókat is. Ha több helyiségből állt a magtár, akkor ezek az eszközök, tárgyak megoszlottak, s ekkor inkább a magtisztítással és feldolgozással kapcsolatos eszközök maradtak a magtárban, a háztartási-, konyhai eszközök pedig a kamarában. Természetesen, a magtárak berendezésében igen sok helyi-, egyéni variációval is találko331