Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Magtárak a Bihari síkság népi építészetében

zunk, a gazdaság méretétől, jellegétől függően. Néha ide is bevitték a tornácról a hombárt, a padlásról a különböző ládákat, edényeket, kasokat. A 20. században sok magtárban volt már konkolyozó, s az 1930-as években már alig hiányozhatott valamilyen kukoricamorzsoló gép. De sohase került a magtárba a csöves kukorica, a különböző gyökeres és gumós termés burgonya, répa), és a szálas takarmány. Ezzel szemben a búzában eltarthattak gyümölcsöt, zacskókban aszalványokat, diót, mogyorót, cserépfazekakban lekvárt, bödönökben zsírt stb. A magtárak padlása is fontos tárolóhely volt, éppen úgy, mint a lakóházak padlása. A különálló magtárak eredetét kutatva nem gondolhatunk a gabonás vermekre, de még a föld fölé épített boglya alakú kezdetleges építményekre sem. Formailag, funkcióban a lakóházakkal egybeépített kamarák állnak hozzánk legközelebb. Gondolni lehetne tehát arra, hogy a volt kamarák egyszerűen „kiköltöztek" a házból és önállósultak. Ezzel azonban nem lehet megmagyarázni a magtárépületek speciális és meglehetősen önálló stílusát. Tájunkon a 19. századi parasztmagtárak elterjedése előtti időkből három olyan épülettípust ismerünk, amely számításba jöhet a magtárak kialakulásánál. Ezek közül mindenképpen első helyen kell említeni a volt városi-, egyházi-, és uradalmi granáriumokat. Ma is áll például Kismarja egykori mezőváros granáriuma, melyet 1770-ben építettek téglából, bolthajtásos mennyezettel, s eredetileg nádtetővel. Azt is tudjuk, hogy helyén áll korábban a „város pincéje", amelyet a magtár ráépítése után meghagytak „siralomháznak", bár a kismarjai bírók a Bocskai Istvántól 1606-ban nyert pallosjogot ekkor már nem gyakorolták. A magtár ma látható formája 1820 körül alakult ki úgy, hogy az eredetileg egyszintes építményt szélességben 6, hosszában kb. 8 méterrel megtoldották, emeletet húztak rá, s cseréptetővel fedték. Az emeleti rész külön ajtón is megközelíthető volt, melyhez eredetileg falépcső vezetett, illetve a falba épített csigarendszer segítségével is fel lehetett emelni a zsákokat az emeletre.

24 Ebben a magtárban tárolták a különböző adóban beszedett terményeket, itt kezelték a város saját termését, ide hozták be a vízimalom vámbevételét, ide futott be az árendába kiadott földek haszna és a terményben kiszabott büntetések. Mindezeket a városgazda kezelte. Ez a magtár már méltán tekinthető elődjének a 19. századi paraszti magtáraknak. A paraszti magtárak mintaképe lehetett a kismarjai református egyház magtára is, mely szintén a 19. század első felében épült (5. rajz). Az egyszintes, de alápincézett épület nemcsak stílusa miatt, hanem méreteinél fogva is még inkább közel állhatott a jobbmódú gazdák igényeihez és elvárásaihoz. A pince és a padlásfeljáró az épület végén volt.

25 24 Varga Gyula 1978.31. 25 Az egyház magtára eredetileg a parókia mögött lévő ősi, úgynevezett „hármas iskola" udvarán állt. Az egyház terményeit nagyapám, I. Sajó Sándor, mint kurátor több mint 10 éven át kezelte, így a magtárat magam is nagyon jól ismertem. Sajnos, 1950 után az épületet lebontották. 332